Emlékeim tele hideg, méla hó,
és tejfehér a táj fel az Alpokig.
Egekbe nyúlva csak árnyéka kopik,
hol is lakhatna máshol a Télapó?
Istenem! Jó lenne ott egy szép hahó.
Állnék ott a nagy sziklák közt alkonyig.
Megvárnám, míg kis szatyrába rakodik,
és könnyeznék, mert néha az volna jó.
Beszélgetnénk a gyerekekről lazán,
gondolkodnánk a múlton, jövőn, hazán,
előkerülne csoki, szaloncukor.
Csúcson jókedv ülne, a bajon humor,
kedves dalunk szállna angyalok haván.
Csak jöhetnél, örök Télapóm. Apám!
Hozzászólások