Beszélgetőpartnerem Palotás Petra, akit pár évvel ezelőtt még a tévéből ismertünk Magyarországon. Most már Németországban él, és ontja a bestsellereket.
Palotás Petra és a szerző
Sz. I. Nekem a kedvencem az általad írt könyvek közül a Vénasszonyok nyara. Nagyon kedves történet. Hány százaléka igaz ebből?
Palotás Petra (P. P.): Húha, százalékokat kérdezel egy szerzőtől? Ez veszélyes, ezt így nem tudom neked megmondani. De valójában a valós élet indította útjára a történetet. Ez nem azt jelenti, hogy egy az egyben egy történetet szőttem tovább, hanem a különböző képeiket, a különböző mozaikokat raktam össze egy teljesen új Palotás Petra képpé – érzéseket, gondolatokat, hallott meséket és igaz történeteket.
Sz. I.: Képzeld el, hogy tegnap láttam a Mi történt Vegasban c. darabot. Ismered?
P. P.: Sajnos nem láttam. Hallottam róla.
Sz. I.: Ez összefüggésben van az előbbi kérdésemmel, mert arról van szó, hogy három ember van a darabban. Egy főszerkesztőnő, egy kezdő újságíró meg egy híres író. Egy tinédzser öngyilkos lett, és ezt a híres író földolgozza és ír egy cikket, amit elküld egy híres újsághoz és a főszerkesztőnő megbízza a kezdő újságírót, ellenőrizze le az adatokat, amik szerepelnek a cikkben. Erről szól a történet. A Harvardon végzett ez a fickó, kommunikációs szakértő is, és a legapróbb dolgokkal foglalkozik. Végül e miatt nem jelenik meg a cikk. Egy regénynek, gondolom, hogy egyetértesz vele, mert nem kell teljes mértékben lefednie a valóságot. Ugyanakkor egy amerikai szuperújságnál, amit millióan olvasnak, viszont nagyon fontos a pontosság. Mi erről a véleményed?
P. P.: Abszolút egyetértek veled, úgy gondolom, író emberekről beszélünk, de óriási különbség van, ha egy újságírót említesz, vagy éppen egy könyvnek a szerzőjét. Tehát ez a mi szabadságunk, íróknak, ez a mi hatalmunk, míg egy újságírónak kötelessége, hogy az igazsághoz ragaszkodjon.
Sz. I.: Amikor azt mondta, ennek az írónak nem pontosak az információi, kikérte magának, hogy ez nem cikk, hanem esszé.
P. P.: Oké, na, erről megint lehet vitatkozni, ugye, hogy mennyire szigorúan veszünk különböző irodalmi formákat, hogy hol kezdődik egy novella, mi az esszé, mi egy karcolat. Persze. De akkor is úgy gondolom, hogy ha valaki információkat közöl egy újságban, annak kötelessége az igazságot közölni. Ettől még lehet, hogy több igazság van, de legalább ő higgyen abban, hogy ő az igazságot mondja. Én pedig mesélek, aminek van igazságalapja.
Sz. I.: A Vénasszonyok nyara bevezetőjében azt írod, az emberekkel beszélgetsz, és amit akkor hallasz, azt akkor később csiszolva, de visszaadod. Te soha nem csináltál interjúkat?
P. P.: Nem, képzeld el. De lehet, hogy vár még az életben majd egy ilyen feladat is rám. Mindig más terület volt, ahol volt annyi dolgom, hogy éreztem, el tudom végezni a rám bízott feladatot. De lehet, hogy egyszer majd még ez is elérkezik.
Sz. I.: Nem valószínű, mert a kettő pont fordítva szokott lenni.
P. P.: Igen, hogy általában az újságíróból lesz majd szerző, igen.
Sz. I.: Nem, hanem először interjút csinálnak. Kati Martonnal, a híres amerikai írónővel készítettem egy nagy interjút, és kikérte magának: „István, én nem újságíró vagyok, hanem én író vagyok”. Most min dolgozol, és mi foglalkoztat?
P. P.: Remélem, majd a kezedben tartod, hamarosan az Igazgyöngyök c. novelláskötetet, hogyha a Vénasszonyok nyarát szeretted, akkor ezt a kötetet is szeretni fogod, merem azt remélni, mert olyan történetek vannak benne, ami tényleg az érzelmeket kovácsolja, és nem világmegváltó gondolatokra kell gondolni, de mégis olyan történet, amelyek jó érzés okoznak benned. Ez az én vágyam. Hogyha ez sikerül, akkor boldog vagyok. Közben már dolgozom egy kétrészes regényen, ami 2020-ban jelenik meg. Az 1980-as évek végén játszódik ez a történet. Egy drezdai, több generációra visszanyúló vándorcirkusz família elindul, hogy megmérettesse magát a nyugati monacói cirkuszfesztiválon. Erről az útról mesélek a generációk, családon belüli konfliktusokról, szeretetről, feladatról és természetesen a politikáról is, hiszen ‘89-et írunk, a berlini fal szempontjából is, Magyarország életében is egy nagyon fontos dátum. Úgyhogy szerintem egy izgalmas családregényt vehet az olvasó a kezébe.
Sz. I.: Magyarországon bestsellereket írsz, nem fogsz próbálkozni, hogy Németországban is kiadd a könyveidet?
P. P.: 2020 remélem, hogy erről is szól, megkezdjük a munkálatokat, hogy egy picit szélesítsük az olvasótábort, és ahhoz valóban az kell, hogy német nyelvre is lefordítsák az írásaimat.
Sz. I.: Akkor ott is fogsz tartani sajtótájékoztatót?
P. P.: Úgy legyen! Szeretettel várlak majd.
Sz. I.: Van esetleg olyan, amit én nem kérdeztem, de szívesen elmondanál olvasóinknak?
P. P.: Talán annyit, hogy ez a novelláskötet tényleg 44 történetet tartalmaz, és talán az értéke, hogy minden korosztály megtalálja benne azt az írást, ami megszólítja. Az egészen fiataloktól az idősebb olvasókig.
Hozzászólások