Béla • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Béla

A számítógép előtt üldögélek, és érzem, valami nagyon szépet kellene írnom a Karácsonyról, az ünnepekről, a szeretetről. De hiszen előttem már annyian, annyi szépet írtak, hogy újat már én sem tudnék mondani. Épp lemondok az ötletről, amikor egyik Facebook ismerősöm telefonhívást kezdeményez. Fogadom. Pár pillanat és már hallom is a hangját.
– Szervusz András! Azért hívtalak, hogy megköszönjem a csomagot, amit küldtetek nekem. Jól fogott.
– Nincs mit – szabadkozom – tudod, arra gondoltunk, hátha jól fogna neked, így ünnepekkor.
– Nagyon jól fogott. Tudod, harmincöt év munka után elég kicsi nyugdíjam van. Most éppen falun élek, egy kicsi házat sikerült vennünk. Szinte úgy néz ki, mint egy erdélyi ház.
– Igen, hallottam, hogy el kellett költöznöd Pécsről, mert egy maszek felvásárolta az egész utcát.
– Fel, és engem is kivásárolt volna, bár a háznak csak a fele az enyém. Így jobb volt elköltözni.
– Egyedül vagy?
– Nem, az élettársammal. Tudod, akit te is ismersz. Most ünnepekre meglátogatott, sütött-főzött valami kis ebédet.
– Örülök, hogy nem vagy egyedül! A fiad?
– Ő kint dolgozik Ausztriában. Segédpincér. Jó gyerek. Szeretik. Évente kétszer-háromszor meglátogat, amikor hazajön. Te lehet, hogy meg sem ismernél, amióta kigyógyultam a rákból. Nincs hajam, bajuszom. A nyáron találkoztunk, te éppen leszálltál egy buszról, nagyon siettél, nem ismertél fel.
– Sajnálom, hogy nem vettelek észre! De annak örülök, hogy a gerinc és medencecsont sérülésed után ezt is túlélted. Úgy tűnik, téged szeret az Isten.
– Ez biztosan így van! De tudod, hogy én soha nem káromkodok, olvasom a Bibliát és sokat imádkozom.
– Biztosan ezért szeret! Vannak még veled tervei.
– Hát, csak ezért hívtalak. Meg azért is, hogy boldog ünnepeket kívánjak neked, és a családodnak. Nem tudok elmenni az Istentiszteletre, de kérlek, mondd el a jelenlevőknek, hogy mindent köszönök.
– Rendben, Béla. Átadom. Kellemes ünnepeket! Isten áldjon!
Egy fénysugár belopódzott a redőnyök között. Épp a szemüvegemen csillant meg. Titokban megtöröltem a szemem sarkát. Ekkor érkezett el hozzám az ünnep.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS