VI. 10.
Valahol tenger vagy Balaton partján keresek napozásra alkalmas helyet, mert a barátnőm is megszólt, hogy tejreklámnak is megfelelnék, olyan fehér a bőröm. Viszek a felhőtlen pihenéshez szükséges kellékeket magammal, plédet, napernyőt, olvasni – enni és innivalót, meg különböző kencéket. Délután négyre időzitek, így már nem olyan kártékony a napfény UW hatása. Jó helyet találok, megelőzök két másik helyvadászt, sebtében leterítem a plédet, kényelmesen elrendezem dolgaimat, short nadrágban, bikini felsőben fekszem a pléden, de nagyon hirtelen elálmosodok, gondolom a délutáni kávéhiány miatt, majd egy- kettőre elnyom az álom. Álmodok is valamit, de nem tudom felidézni, álmomban beszélni is szeretnék, de egyetlen hang sem jön ki a számból, erre felriadok, fel akarok ülni, de nem tudok, rémülten veszem észre, hogy valaki feje a mellemen nyugszik, nagyon nehéz az a fej, nem merek szólni, hogy rossz helyen fekszik, pedig már alig kapok levegőt és egyre jobban zsibbadok.
Dörögni, villámlani kezd, de a férfi nem mozdul a mellemen, a lélegzetét sem hallani.
A vihar elől elmenekülők közül valaki megszólal, szólni kellene a rendőrségnek, ezek itt halottak…, pedig én élek még…
*
Sz. H.H. drága szerkesztőnő lakásán lehetek, megcsodálom a hatalmas tereket, alig várom, hogy lássam a fényképről ismert gyermekarcokat.
Az előszobából belátok a konyhába, a járólapon három óriás sziámi macska alszik, mintha háromszöget alkotnának, lépteim zajára felriadnak, szinte egyszerre és szélsebesen kifutnak a konyhából, el a lábaim előtt, nem is tudom követni hova lettek, mert nem ismerem a terepet. Érdekes dolgot veszek észre a konyhában, a macskák iménti pihenőhelyén óriás sárga fémtárgyak, lehet régi pénzek hevernek, közelebb megyek, hogy jobban lássam a kerek tárgyakat, nagyon szép nyakláncok tárulnak elém, gyönyörködök bennük, amikor mosolyogva megáll mellettem M. – és azt mondja- látod mennyi baj van velük, mindent széthagynak, majd lazán összeszedi a kincseket, aztán kinyit egy másik ajtót, ahonnan kiscicák sétálnak elő és keserves nyávogásba kezdenek. Ezért hívtalak mondja M. hogy válogass ezekből a sziámi cicákból, nagyon megérdemled őket. Köpni- nyelni nem tudok, hogy mondjam hogy allergiás vagyok a macskaszőrre?
*
x.
Az interneten talált kis családi házban élek, nehéz megszoknom a panelban eltöltött évtizedek után a ház körül adódó rengeteg munkát. Ősz van, a kertben is sok a tennivaló, szedegetem a lehullott diót, birset, aztán gereblyézem a járdát beborító leveleket. Sietnem kell a munkával, mert programom lesz este. Sürgölődök, szedem a leveleket műanyag zsákokba, aztán tömködöm, közben érzem, hogy valaki néz, kitartóan leselkedik a kőkapu mellett. Az illető kénytelen eljönni, mert kiabálok, hogy ki az . Felegyenesedik a leskelődő, közelebb megyek csodálkozom is, milyen jóképű férfi jár erre, ahol a még a madár sem jár, köszön illedelmesen és azt mondja ő is ebben a faluban lakik, szeretne bemutatkozni, megismerni közelebbről is. Jóhiszeműségem mint mindig és mindenkor most is oldja a bizalmatlanságot és máris indulok kaput nyitni, a férfi bemutatkozik, de olyan halkan mondja, hogy nem hallom és nem tudom megjegyezni a nevét. Mintha, jól ismerné már a házat elindul, előttem lépdel a járdán, a lépcsőnél pedig mosolyogva nyújtja kezét a kezemért, jól esik érintése is. Alig váltunk néhány szót a konyhában megszólal a kapucsengő, kifutok újabb látogató érkezett ez helyes fiatalasszony személyében.
Ő nem ismerkedni szeretne, hanem figyelmeztetni, mert látta bejönni hozzám a férfit – azt mondja nagyon vigyázzak, mert ez az ember szadista gyilkos, különös kegyetlenséggel pusztítja el a szeretőit, erre levetik a hosszú ujjú pulóvert – és megdöbbenve látom, hogy karjaiban, oldalában fényes apró szögek sorakoznak, semmi vérnyom csak szögek, nézem az asszonyt, közben teljesen megfeledkeztem a konyhában várakozó idegenről, megszűnik körülöttem a világ.
*
x. 7-re.
Húsvét lehet, váratlanul toppanok be anyámhoz Vaszarra, heverőjén fekszik, tévét néz. Meglepődik jöttömön, azt mondja telefonálhattam volna, hogy jövök, akkor bevásároltatott volna a testvéreimmel, így igazán alig van itthon élelem- nem baj nyugtázom, úgyis fogyókúrázok. Alig öltözök át a házi ruhámba , a konyha előtti feljáró felől hangokat hallok, anyám azt mondja lehet a cigánygyerekek jönnek boldog húsvétot kívánni, készítsek ki egy kevés aprót a pénztárcájából nekik. Nem kell pénzt keresgélnem, mert a Tiszaföldvári rokonok érkeztek hozzánk, anyám tördeli a kezét most mi lesz, ezek sem írták, hogy jönnek, mekkora szégyen. Rokonaink kedvesek, oldják anyám izgalmát, hoztak egy nagy tálca süteményt, ángyom nagyon jól süt, azt mondják öcséméknél ebédelnek és igyekezne haza, hogy sötétedés előtt haza érjenek.
Lám minden el rendeződik súgom anyámnak, aki eközben jóízűen falja a zserbót.
Nemsokára újabb vendégek érkeznek, Olivér és Emike jönnek be először rohannak hozzám, ölelem őket, Olivér odasündörög dédanyjához meg a rokonokhoz is. A gyerekek mögött Erika és Péter a nászom, aki köszön, de máris kifordul a konyhából és siet az autójához. Menyem magába roskadva áll az ajtóban, kérdezem mi történt, azt mondja összevesztek a fiammal és kizárta őt meg a gyerekeket a lakásból, nem tudott máshova menni…
Hozzászólások