Dr. Schiszler Lajos emlékére
Dr. Schiszler Lajos veszprémi háziorvos 2015. február 13-án halt meg 75 éves korában. Babócsán született. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett. Emellett NB I-es labdarúgó volt. Furcsa fintora a sorsnak, hogy utolsó éveiben oxigénpalack használatára szorult.
A temetésén, február 21-én elmondtam megismerkedésünk történetét, majd búcsúzóul Babits Mihály gyönyörű versét, a neki fájdalmasan aktuális Balázsolást. Most a prózai részt idézem vissza.
Mikor Schiszler dr. végzett az egyetemen, hosszú ideig úgy tudta, hogy a babócsai fiatalok közül ő az első, aki orvos lett. Mikor Veszprémbe került, arról értesült, hogy ez az elsőbbség apámat, dr. Hernádi Mihályt illeti meg, aki 1904. július 3-án született Babócsán, és 1932-ben végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Lajos ekkor elment Cseténybe, és virágot vitt apám sírjára. Rövid visszaemlékezésemet a következő gondolattal zártam: – Kedves Lajos, így lettünk mi lelki jó barátok, még mielőtt az életben egyszer is találkoztunk volna. Nyugodj békében!
Ezután elmondtam a Balázsolást, a világirodalom egyik legszebb és legmegrázóbb versét.
Alma mater
Nyolcadikos koromban, 1957 őszén már fölmerült a kérdés, hogy a következő oktatási évet Csetény után melyik iskolában folytassam. Mivel két nővérem – Judith és Zsuzsa – Veszprémben tanult, kézenfekvő volt, hogy én is veszprémi diák legyek. Így kerültem a Lovassy László Gimnáziumba. Az előd iskolát 1711-ben alapították a piaristák, amit 1948-ban államosítottak. 1950 óta viseli a reformkori országgyűlési ifjak egyik vezéralakja, Lovassy László nevét. Kemény iskola volt. 1958 tavaszán a gimnázium mellett a kollégiumban is szigorú felvételi vizsgát kellett tennünk, ami két napon át zajlott.
A gimnázium fönt a várban, a kollégium a Viadukt végén volt. Utóbbi épületegyüttese szomorúbb napokat is megért, mint szegényház, és azzal cukkoltuk a nevelőtanárainkat, hogy sajnos az is maradt.
Az iskolai és a kollégiumi vasfegyelem egyik fő eleme, hogy az igazgatónk a jutasi altisztképző intézet tanára volt. Soha nem hallottuk őt indulatosan, emelt hangon beszélni, de ahova szúrós tekintettel nézett, ott szétnyílt a diákok sora.
A gimnázium az országos rangsorban mindig előkelő helyen állt. A mi osztályunk, a IV. B is érdekes eredményt mutatott. 56-an kezdtük. Másodiktól vegyes osztály voltunk, 1 lány és 40 fiú. Az ötéves érettségi találkozónkon már mindenki befejezte felsőfokú tanulmányait, vagy nagyon közel állt a befejezéshez. Ebben oroszlánrésze volt osztályfőnökünknek, dr. Kollega Tarsoly Sándornak, akiről több más részben is megemlékezem majd.
Hozzászólások