110 év • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

110 év

 

Ha kedvenc költőmnek a nevét kérdezed,
Nem tudhatom miért, de ő jut eszembe
Az érzés, mi szívembe költözik
Amikor verseit veszem kezembe.

Napsütéses, októberi délután volt
Mikor a verseket velem megszerettette
Magamtól mélyedtem el költészetében
Nincs még annak huszonnyolc éve

Olykor puha takaróként ölelnek át a rímek
A Bájolót dúdolja a szeles november

Tán’ sosem leszek olyan tehetséges, mint ő,
Aki verseiben örökké halhatatlan ember.

 

(2019)

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS