Ha kedvenc költőmnek a nevét kérdezed,
Nem tudhatom miért, de ő jut eszembe
Az érzés, mi szívembe költözik
Amikor verseit veszem kezembe.
Napsütéses, októberi délután volt
Mikor a verseket velem megszerettette
Magamtól mélyedtem el költészetében
Nincs még annak huszonnyolc éve
Olykor puha takaróként ölelnek át a rímek
A Bájolót dúdolja a szeles november
Tán’ sosem leszek olyan tehetséges, mint ő,
Aki verseiben örökké halhatatlan ember.
(2019)
Szóljon hozzá!