(2017)
okt.
Mintha a Vaszar és Tékes közötti köves úton játszódna a történet, melynek pontosabb címe „Vendégség az utcán” lehetne. Minden résztvevő igencsak jól öltözött: a férfiak sötét öltönyben, van aki frakkban és zsabós fehér ingben ácsorog. A nők a minden földi jóval megrakott asztalok mellett trécselnek. Az arra gyalogosan, vagy lovaskocsin elhaladó, egyszerű emberek sóváran nézik a társaságot. A meghívottak kezében pezsgőspoharak a legdrágább pezsgővel. I. Párom fia rám néz, szól, hogy vegyem el a nekem töltött italt – mondom nem, nem szabad innom a napi tenyérnyi gyógyszer mellett, miatt. Egy ismeretlen frakkos fekete hajú nálam fiatalabb férfi közelebb jön hozzám, már fáj, szinte éget a tekintete, – aztán hirtelen megkérdezi, elmennék-e vele este a pécsi színházba, igyekszem eltűnni a férfi látóköréből és a buliból egyaránt.
*
Mecsekjánosiban, anyósom kertjében vagyok, szilva is körte is érik, a körték hatalmasak, gyönyörű sárgák a fa alatti fűben, avarban. Bora, a közeli erdőben lakó (rég halott) cigány asszony kér, hogy szedjek neki pár szem körtét, mert ma még nem evett egy falatot sem. Hajladozok, egy kosárba gyűjteném a gyümölcsöket, ám szinte mindegyik rohadt.
Anyósom jelenik meg a kertben, látja mire készülök, azt mondja, nem kell elosztogatni a körtét, lekvárt meg pálinkát főz belőle.
*
Félelmetes idő van, dörög, villámlik, szakad az eső odakinn. Egy asszony fut a házunk elé, segítségért kiabál, a nagy hangzavarban sokára hallom meg a kiáltozást. Gyorsan magamra terítek egy esőkabátot és sietek a kapuhoz, ahol bőrig ázott nő egy mózeskosarat tartva toporog. A mózeskosárba két csecsemő alszik édesdeden, egypetéjű ikreknek nézem őket, mert a megszólalásig hasonlítanak egymásra. A nő kezembe nyomja őket kosarastól és könyörög, hogy rejtsem el a gyerekeket, mert az élettársa meg akarja ölni őket részegen.
Alig, hogy végez mondandójával, már hallani is a férfi részeg ordítását, nem tudom, mihez kezdjek hirtelenjében, az asszonytól szeretnék kérdezni, de mire felocsúdok a hirtelen történésekből, neki már hűlt helye van. A dühödt férfi feltűnik a színen, nem tudok más búvóhelyet keresni az udvar végében álló sárga ázott szénakazalba ágyazom a gyerekeket. Reszketve figyelem a részeg idegent és azért szurkolok, fel ne ébredjenek és ne sírjanak a kicsik…
Hozzászólások