Emlékeimtől most búcsúzom el.
Fehérek, mint egy halotti lepel,
és éppoly ártatlanul ostobák,
de átfesteni őket nincs időm,
inkább pár lépést még megyek tovább…
Nem látunk – s így jó – a jövőbe,
vakon megyünk tovább, előre.
Ki vállalná azt, ami rá vár,
ki lenne tudva, önként Lázár,
ha nem hinne egy másik útban,
sivatag homokjában kútban…?
Sötét éjben, ha csillag villan
máris hisszük, hogy még kiút van…
De múltam sincs, jövőm hogy lenne?
Pedig, jó lenne hinni benne.
Hozzászólások