Kamarás Klára | Töprengés éjszakáján

Szépirodalom - vers

Töprengés éjszakáján

 

Emlékeimtől most búcsúzom el.
Fehérek, mint egy halotti lepel,
és éppoly ártatlanul ostobák,
de átfesteni őket nincs időm,
inkább pár lépést még megyek tovább…

Nem látunk – s így jó – a jövőbe,
vakon megyünk tovább, előre.
Ki vállalná azt, ami rá vár,
ki lenne tudva, önként Lázár,
ha nem hinne egy másik útban,
sivatag homokjában kútban…?

Sötét éjben, ha csillag villan
máris hisszük, hogy még kiút van…
De múltam sincs, jövőm hogy lenne?
Pedig, jó lenne hinni benne.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Töprengés éjszakáján”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés