Annyi időm volt, és hagytam
mind elfutni, mert mindig
valami másra vártam, ami
soha nem jön el: egy kis
pénz, egy új szerelem,
szerencse, és változás
az állandósult hiány
helyett, s közben talpam
alól futott az út, elfutottak
az évek. Most, a végesség
lehetőségének árnyával
lelkemen megéreztem,
milyen véges az út, amelynek
végén a test elporlad,
de örökké él a lélek.
2020-03-10
Hozzászólások