Ma reggel úgy ébredtem, ahogy hajnalban
nagy keservesen sikerült elaludni: több órás
forgolódás után végre nyugvópontra jutva,
jobb oldalamon fekve, Gyurmit magamhoz
ölelve. A redőny résein át csiklandozó finom
napsugarak érintették meg arcomat. Aztán
ablakot nyitva, a külső zajokat is beengedve
egy pillanatra úgy tűnt, nincs itt semmi baj,
minden a legnagyobb rendben: madarak
énekeltek, rá kutyaugatás felelt, csak egy
közeledő mentő szirénahangja zavarta meg
a reggeli idill békéjét. Visszatérve az éber
valóságba, összeraktam világom széttört
üvegcserepeit, lassan jutott csak el ébredő
tudatomig a hiány érzete: nincs emberi hang,
mintha egy lakatlan szigeten lennék, üres a
játszótér, nem sietnek sehova az emberek.
Néptelen, üres minden. És akkor a sarkon
befordult egy gyerek, kicsi babakocsit tolva
maga előtt, benne egy macit. Minden rendben,
gondoltam megnyugodva. Minden változik,
az élet nem állt meg, csak szünetel egy kicsit.
2020-03-28
Hozzászólások