az olaj elválik a víztől
a víz kimutatja azt
az olaj dolga dicsérni a vizet
a víz hömpölyögteti magán az olajat
azt mondja az írás, ha senki nem beszél
majd a kövek – és minden! – teszem hozzá
a hasonlatok csak mesélnek
a tett mikor maguk a kövek szólnak
te is kő vagy, hasznos is lehetsz
ha beépülsz abba, minek része vagy
szócsővé válsz, betöltöd szereped
hírt adsz arról, ki apád, anyád
az írás: jel az idő falán
az olaj kenet a királyi főn
a víz az élet hordozója, anyja
arról beszél, aki adta őt
az értelem, ami egybeszerkeszt
a Szellem, ki keresztül kasul jár
a világ, aminek arcát képezed
az idő, miben helyet foglaltál
mind esély –
nem jut eszembe jobb szó –
hogy a mindenség
világos felén landolj
elképzelem, mint lapos kés
élesen szeli ketté a valóságot
s térfelein, amiket kiszabott
homálylanak akik, ragyognak a mások
ha kivonom az egészből a szót
gerincét törném pozdorjává végleg
és kiderülne: nélküle csak
gerinctelen puhány lények lennének
őt kaptam, hogy betagozódjak
az a gerinc egyenes legyen
hogyha mégis elnémítanak
szótlanul is igazán értsenek
2020. április 19.
Hozzászólások