Anyám egyedül áll az ablakban,
az egész háztömbben, senki más
nem tapsol – mondaná a fiam, mert
ő nem hisz az ilyen dolgokban, valóban,
egyedül állok a konyhában, a nyitott
ablakban, besüvít a hideg szél, de én
rendületlenül tapsolok. Már nem tapsol velem
a pár a kilencediken, akik tegnap még igen, és
egyáltalán senki sem. De szemben, a másik
tizenegy emeletesben annál többen,
mintha így lenne kiosztva ez a tapsrend, én
tapsolok, rendületlenül, hátha valaki mégis
csatlakozik hozzám, pedig fázom és fáj a kezem,
de nem hagyom abba, és amikor felhangzik a
Himnusz a szemközti épületben, vele énekelek,
arcomon folynak a könnyek, igen, áldd meg, kérlek,
még akkor is, ha ma este nem tapsol velem senki sem.

2020-03-24

Megosztás

Tweet