megrázom még egyszer a földet
hadd lássam ki tud megállni rajta
megráztál Uram, a földed
kicsúszik lábam alól majdnem
de nem ez rémiszt, ijedelmem
az a földrengés, ami belül, bennem
ráz föl mindent és hordaléka
eddigi életemnek följön
mint sárörvény a vízből, hogy magába nyeljen
és megrázta az Úr a földet
megrendültek az addig állók
futottak a hasadéktól messze az ijedt álmok
mikor az ébrenlétbe vizes
homlokkal, hideg verejtékben úszol
és nem tudod, a föld, a levegő
vagy mi mozog, hogy szédülten
csapódnak össze-vissza
a gondolatok
a lelkiismeret háborog
egyes szám harmadik személyben írok
már ő vagyok, nem is te vagy én
az elrendelt földindulásban
elszáll minden eddigi remény
semmi sincs utána, hát nem is fájhat
hinnéd, ha volna még benned alázat
nem maradt lehetőség már más, csak ez
ha nem lehetek én, te nem lehetsz te
ő kell lennünk, ő-vé kell válnunk
hogy megússzuk haragját és nála
menedékre találjunk
2020. július 30.
Hozzászólások