A házasságról szinte semmit sem tudnak az emberek. Mégis mindig simán (zökkenők nélkül!?) kezdődik minden. Egy görög bölcs – Szókratész – szerint: „Mindenképpen házasodjatok meg: ha jó házasságot szereztetek, boldogok lesztek, ha rosszat, akkor filozófusok.”
Egy nő és egy férfi (fiatal vagy öreg) összeköti életét, házassággal. Azért fiatal vagy öreg, mert ezt a procedúrát, többször is meg lehet ismételni. Ez a kötés (jelképesen) lehet pertlivel, cukorspárgával, fényes szalaggal, vagy éppen kötéllel. Függ attól, ki milyen tartósra kanyarítja ezt a szövetséget. Mert ugye egy pertlivel összekötött kapcsolat csak úgy magától kioldódhat, de egy kötéllel összehurkolt már sokkal nehezebben. Mondják: a házasság, szerelem.
– Mi a szerelem? – kérdezhetik joggal.
– A szerelem az a fény, ami bevilágítja az embert.
– És mi a házasság?
– A villanyszámla.
A szerelem azonban vak, de a házasság hatékony látásjavító. A fáma szerint a jó férj hódol a feleségének, még húsz év után is, megdicséri haját, ruháját, figyelmes, szolgálatkész. A jó feleség nem bánja a sörözős-meccses estéket, amikor a férj barátaival tölti az időt. – Kell egy kis kikapcsolódás! Azonban a szabadságot sem úgy képzelik, jössz, mész, amerre akarsz. Azért szigorú rendnek kell lennie, de ha nem tartod be, akkor jön a feddés, súlyosabb esetben a szidalmazás (vagy egyéb kemény tárgyak röpte).
Sanyi figyelmeztette a nősülés előtt álló Pétert:
– Tudnod kell, a nő olyan, mint a hurrikán, amikor jön vad és nedves… amikor megy: viszi a házadat és a kocsidat is!
Nagyné benéz a szomszédasszonyhoz és látja, hogy üres a kutyaól:
– Látom, megszabadultál attól a dögtől.
– Igen! – válaszolta a szomszédasszony és hozzátette:
– És magával vitte a kutyáját is!
A már több mint tíz éve házas vadász mesélte barátjának sörözés közben:
– Tudod, azt tapasztaltam, amikor hazajövök a vadászatból, mindig az asszony szeretőjét találom az ágy alatt!
– És mit akarsz csinálni? – kérdezte barátja.
– Már gondolkodtam azon, levágom az ágy lábait.
A férfiak a házasság történetét különböző módon élik meg. Szerintük van megértő, szerető feleség. Ők vannak kevesebben. Van közöttük kikapós is.
Kázmér barátom mesélte, hogy egyik házas ismerőse egy papírlapra felírta: – Egy óra szex! Mondta az asszonynak, ez egy bon, akkor váltod be, amikor akarod. Az asszony megörült, vette a kabátját és annyit mondott:
– Egy óra múlva itt vagyok!
A másik történet szerint: Pisti mesélte barátjának:
– Leküldtem az asszonyt újságért. Már három napja! Barátja lezserül válaszolt:
– Mit számít három nap újság nélkül.
Van a feleségek között vicces is, ez inkább ritka, de több az idő múlásával a házsártos, a szigorú, a haramia. A házsártos asszony a legismertebb. Mert ugye kinek a felesége nem mondta már: – Hol késtél ennyit? Mit nevetsz rajtam? Ne csámcsogj! Minek a szalvéta? Miért nem velem foglalkozol? Észre sem veszed az új blúzomat? Pereg a nyelve, szakadatlanul. A mai zűrös nemzetközi helyzetben, amikor a párizsi eseményeket említik, Tódor annyit fűzött hozzá:
– Nem félek a terrorizmustól. Öt évig voltam nős!
A férjek sem mondhatják, hogy ők makulátlanok. Mert ugye sok baj van a kocsmázó, haverokra hallgató, elcsavargó férjekkel is. Ilyenkor az asszony korholja „kedves, jóravaló” férjét.
– Mennyivel jobb lett volna nekem, ha magához az ördöghöz mentem volna feleségül.
– Erre ne is gondolj! – mondta a férj. – Közeli hozzátartozók nem házasodhatnak!
Nősülünk, elválunk, megérjük az ezüst, vagy éppen arany lakodalmat. Minden házasság boldog, csak az utána való együttélés okozza a gondokat.
Hozzászólások