„A jövő színházi hét tehát Pálmay Ilka Kinsky grófnő hete lesz.”
Pécs címere 1780. A képek Mária Terézia királynőt és József trónörököst ábrázolják. (Forrás: Wikipédia)
Ha megvonjuk az eddigi „mérleget”, amikor a kora külföldön és itthon is csodált primadonnája 1902. január végén végre az 1780. óta szabad királyi városunkba, Pécsre érkezett, és itt egy „fölfordult dunántúli metropoliszt” talált, amelynek színház-szerető polgárai mindnyájan őt akarták csodálni az 1895. október 5.-én megnyitott csodaszép színházunkban, illő lenne megemlékezni arról, ki is volt ő. Bár már élete-pályája fontosabb történéseit ismertettem – mivel akkor csupán erre vállalkozhattam –, ez az összeállítás nemcsak teljesebb, hanem személyesebb is, mivel a szülőföldje tiszteleg emléke előtt a mai korban.
Az életpályája leírásai közül válasszuk ki az egyik legilletékesebbet, a 2013. szeptember 4.-én, a Kárpátalja anno című hírportálban megjelent, „Pálmay Ilka színművésznő, Ungvár szülötte” címűt, annak is az első, nagy részletét.
Ungvári vár (Forrás:Wikipédia)
„Pálmay Ilka színművésznő Ungváron, nemesi családban született Petráss Ilona néven 1859. szeptember 21-én.
Édesapja Petráss Gusztáv mérnök. Gyerekkorát a család Ungvár közeli, jenkei birtokán tölti. Alig két esztendős a gyermek, amikor édesanyját, Gyöngyössy Ilonát elveszíti. Édesanyja alig múlt 26 éves. Két gyermek: Ilka és fiútestvére, István marad félárván. Eperjesre, nagynénjéhez kerül a gyermek, aki egyben Sebeők Sarolta, operaénekesnő nagymamája is. Kilenc esztendősen azután édesapja áthelyeztetése kapcsán kerül Kassára.
Gyerekkorában édesapja baráti körébe járva folyvást énekeltetik a dalos kedvű kisleánykát. Majd minden nótát tud gyerekként. Eperjesen viszi édesapja először színházba. Innentől fogva állandóan “színházast” játszik az asztal alatt. A kassai zárdában tanul, majd kiveszi édesapja a zárdából a novíciák kérésére, mert nem halad a tanulással, és ún. magán tanuló lesz belőle. Vizsgáznia kell bejárnia a nővérekhez a zárdába, de otthon tanulhat. Iskolás tanulnivalói kevéssé kötik le, viszont hatalmas ambícióval tanul zongorázni, énekelni, és korcsolyázni is. Ám édesapja ellenzi a zenei képzését, és egy nap, amikor úgy tűnik, nem tud bánni a rakoncátlan kamaszlánnyal, a szigorú nagymamájához kerül Ilka. A zárdai évek alatt élénk érdeklődést tanúsít a művészetek irányába. Különösen szereti a verseket, és hosszú prózai szövegeket is hiba nélkül előad.
A fővárosi Nemzeti Színház jubileumi évkönyvének címlapja (1837-1937)
(Forrás: Wikipédia)
Atyját kérleli, s szökéssel fenyegetőzik, hogy engedje színésznek, míg végezetül a 15 esztendős gyermeklány atyai belegyezéssel jelentkezik felvételre. Lászy Vilmos, a színház akkori direktora Kassán tehetséget lát a leányban, s leszerződteti. Nagyanyja, aki korábban neveli, eztán tudomást sem vesz a gyerekről, erkölcstelen választott foglalkozása okán. Édesapja is nehezen fogadja el lánya választását, ám a közelebbi és távolabbi nemesi rokonság felháborodik a családhoz “méltatlan” életpálya miatt, így nem családi nevén, hanem Pálmay művésznéven szerepel a címlapokon. Az elnevezését maga édesapja találja számára.
1875-76-ban Kassán, a színházban egyre nagyobb feladatokhoz jut. A színháznál akkoriban az élvonalbeli komikus Szigligeti József, aki egyben a színház főrendezője is, a nagyhírű drámaíró és fővárosi Nemzeti Színházbeli direktor, Szigligeti Ede fia. Szerelem alakul ki a fiatalok közt, amely házassággal végződik. 1877. június 1-jén hangzik el a boldogító igen, és válik Pálmay Ilkából Szigligeti Józsefné. Kilencévi házasságuk azonban merő gyötrelemmé alakul át, úgyhogy 1886. június 1-jén hivatalosan is kimondják a válásukat. Az öreg Szigligeti végig neheztel Pálmayra a fiával történő házassága kapcsán, úgy véli, a szép vidéki színésznő ugródeszkaként használja a nagynevű családba történő beházasodást, és ennek a nézetének gyakran hangot is ad. Eleinte tudni se akar apósáról, Szigligeti Edéről, és tovább játszik Eperjesen, Szatmáron, majd pedig 1878-ban Kecskeméten, a tavaszi évad idején. 1878 őszén az ifjú férj Pestre hozza őt a családhoz költözve. Az Akadémiát nem végzett, képzetlen színésznővel hivatásos oktatók kezdenek el magánúton foglalkozni a család felkérésére, s többek közt Pesten, Káldynál tanulja az éneklést. A Budai Színtársulat tagjává szerződik ekkor, ahová Geröffy hívja egy meghallgatás után. A társulatból hamar kitűnik játékával olyannyira, hogy Rákosi Jenő, az akkori Népszínház igazgatója hároméves szerződést kínál a művésznőnek, s átszerződteti a Nemzeti Színház zenés tagozatának színházába.
Hatalmas sikert arat, s ezt követően a Kolozsvári Színház elszerződteti Pálmayt, a Népszínháznak fizetendő hatalmas összegű bánatpénz ellenére. Közben már Szigligeti József, a férj behívóparancsot kap, így Pálmay Ilka közel másfél esztendős kolozsvári tartózkodása idején már férje nélkül, egyedül él. Sőt aztán az is kiderül idővel, hogy férje rég leszerelt, és ennek ellenére is Kassán éli nem túlzottan visszafogott életét. A válóper már csak egy hosszú ideje húzódó ügy végére teszi a pontot, kölcsönös megnyugvásul. Időközben a Népszínháznál igazgatóváltás következett be, s Evva Lajos (egyébiránt Rákosi Jenő rokona) veszi át az irányítást. Evva anyagi vitába keveredik a népszerű és nagyhírű Blahánéval, s elhatározása szerint megújítja a színház primadonnai területét. Ekkor jut eszébe a korábban Kolozsvárra szerződött primadonna, Pálmay Ilka is. Elsők között Pálmay Ilka kerül a színházhoz.
Pálmay elszerződése nyilvánosságra kerül. Nagyvárad, Partium népe és Kolozsvár gyászolja benne az egyes számú primadonna elvesztését. Pálmay is csak esztendők múltán beszél meghatottsággal a búcsúelőadása kapcsán kapott sok-sok szeretetről.
A fővárosi Népszínház 1877-ben (Forrás: Wikipédia)
1881-1889 között a Népszínházban játszik. Színházában a népszínműveket felváltó operett műfaj kezd előretörni, amely kapcsán sokszor megállapítják, hogy jókor van jó helyen. Akkoriban a Népszínháznál a leáldozóban levő, és jobbára Blaha Lujza személyéhez kötött népszínmű-műfajt váltja fel a francia és angol operett, amelyben Pálmay az első pillanattól fogva sikeres, és igen rövid idő alatt a Népszínház kiemelt primadonnájává növi ki magát. Hallatlanul kedvelt a nézők körében, és a sajtó is egyre inkább kezd foglalkozni vele, ráadásul a kritika is igen pozitívan áll hozzá, alakításait sorra dicsérik. Hamarosan vendégszereplések sora is következik, s így a társulattal egyetemben előadásokon vesz részt Berlinben, Prágában, Münchenben…
A bécsi Operaház belülről Anno (Forrás: Wikipédia)
A kis magyar lány azonban mind Bécsben, mind Budapesten nagylábon él: Budán és Pesten például több különálló kis palotában lakik, ott fogadja főúri hódolóit, s látja vendégül a kollégákat egy-egy alkalommal reggelig tartó, ízletesen emlékezetes és vidám lakomákkal. Ízléses fénnyel öltözködik, s ő diktálja a legújabb párizsi divatot Pesten, de legalábbis a lipótvárosi milliomos asszonyok körében. A színházhoz fiakkeren jár, de az Andrássy út faburkolatán maga hajtja a nemes traberjeit, s ez, mint mondják, hozzátartozik Budapest nagyvárosi képéhez.
Londoni látkép a Themzéről, 19. század vége (Forrás: Wikipédia)
Aztán a bécsi Kinsky Jenő (Eugen von Kinsky) birodalmi gróf veszi feleségül, amire a legkevésbé sem számítanak; ráadásul a gróf kérésére, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, visszavonul a színpadtól. A visszavonulása idejét a grófnővé (sic!) lett asszony az angol nyelv tanulásával tölti, s rövidesen jól beszéli a nyelvet, kitartó szorgalmának köszönhetően. A morvaországi kastély kényelme, s a karinthiai villa luxusa azonban nem sokáig tudja rabul ejteni azt, akinek hazája a színpad. Coburg herceg csábító ajánlatának engedve a gothai hercegség udvari színtársulatával ő is Londonba megy egy vendégszereplésre. Bécs után – a néhány kihagyott év ellenére – a londoni közönséget is hamar meghódítja természetes és temperamentumos játékával. Pótelőadások sorát kell beiktatni, ami minden várakozást felülmúl. Így aztán a hosszúra nyúlt turnét követően – visszatérve Németországba – a gothai herceg kitünteti hercegségének “Művészet és tudomány” érdemjelével és díszoklevelével, a nagy siker jutalmául.
Kint tartózkodása idején a nagyhírű londoni Savoy színháztól ajánlatot kap, amelynek nem tud ellenállni, s németországi visszatérését követően leszerződik Angliába. Londonban kezdetben Sullivan The Grand Duke c. verses vígoperájában kap főszerepet, amelyben első londoni sikerét aratja. Rövidesen Anglia szerte az egyik legünnepeltebb primadonna. Edward herceg, Anglia akkori királyjelöltje fogadja, s királyi kitüntetésben részesíti.
Az akkoriban népszerűvé váló Thomas Edison féle gramophon-lemezre több hangfelvételt is feljátszik, amelyet a gondos brit kezek megőriztek, és legutoljára 1993-ban CD-re átdolgozott változatban tették mindenki számára hallhatóvá az 1897-98-as felvételeket.
New York-i utcakép 1900 (Forrás: Wikipédia)
Szent X. Pius pápa (Forrás: Wikipédia)
Az erős évadot Olaszországban piheni ki, Itáliai tartózkodása idején értesítést kap arról, hogy őszentsége X. Pius pápa audiencián fogadja őt a Vatikánban. Az angliai évadot követően számos európai színházban fellép néhány produkció erejéig, ahol mindenütt ünnepelt sztárként fogadják. Az európai turnéját követően pedig, 1905-ben, egy évadra eleget tesz a már korábbi amerikai meghívásnak. New Yorkban lép föl.
“…pályámon elértem a csúcspontot. Sem föl, sem előmenetel nem létezik többé számomra. Sem szüleim, sem gyermekeim nincsenek. A bátyám családjának már nem is létezem, mert nincs rám többé szükségük. Mi keresnivalóm van még, minek is vagyok? Az emberi igények kielégítése egy bizonyos határnál véget ér, amelyen túl a nem kielégíthető vágyak igénye következik: ott kezdődik a határtalan szenvedés… Lelkem a legmélyebb fájdalom rabja…” “… ilyen kedélyállapotban talált a bécsi Vending in Wien nyári színházának meghívása, hogy játsszam újra a Hollandi lány, Minna szerepét…”
(A terjedelmes részletet Marosi Anita munkájából idéztem. Az eddigi közlésekben és a következőkben szeretnénk kiegészíteni ezt az írást a pécsi vendégszereplés eseményeivel, mert hisszük: fontos állomás volt ez pályájának történetében, és a pécsi „kedves kapcsolat” közismert lesz ezt követően a színháztörténetet szerető-értő közvéleményben csakúgy, mint a Pálmay Ilkáról szóló, ezután születő tanulmányokban – országosan is…„)
Pálmay Ilka, a „fiatal díva” (Forrás: Wikipédia)
Ebből az összeállításból is látszik, milyen nagy erőfeszítések vezettek egy nagy tehetséget addig, amíg „utat tört magának” a 19. század utolsó harmadában. Pályájának főbb állomásait, magánéletének buktatóit-örömeit szintén megismerjük, Ő igazán elmondhatta magáról, hogy „kitárult előtte az egész világ”, nemcsak országos, hanem, nemzetközi hírnévre emelkedett – méltán, és erre a hatalmas hírnévre a személye, tehetsége mellett az operett térhódítása is „repítette…”
Az utolsó személyes gondolataiból azonban kiviláglik: mégsem volt boldog. (Életének további folyását most egyelőre hagyjuk homályban… S ha már a negatív híreknél tartunk, másrészről azt viszont sajnálattal jegyzem meg, hogy a Wikipédia Ungvár-címszavában, a város neves szülöttei között nem szerepel Pálmay Ilka neve!)
Pécsi MÁV Állomás fiákkerekkel Anno (Forrás: Wikipédia)
Pálmay Ilka tehát vonattal érkezett meg Budapestről. S hogy képünk is legyen hozzá, közöljünk most egy korabéli képeslap fotót a vasútállomásunkról, amelynek forrása Domokos Mátyás, Saly Noémi, Környei Anikó: „A régi Magyarország képeslapokon” című könyve.
S mivel már itt volt a régen várt kedves személy, a Pécsi Napló kihasználta a helyzetet, és 1902. január 23.-i számában „Látogatás Pálmay Ilkánál” címmel, „ – Váratlan interwiew (sic! mai írásmóddal interjú) – „ alcímmel egy tudósítást tett közzé, amelyet most közlök, nem árulván el a következő meglepetéseket. Ezért nézzük inkább magát az írást:
„Már is? fogják Önök kérdezni. Ki volt az az ügyes újságíró? – Elárulom. Én voltam. Persze, a helyzetem nagyon könnyű volt. A hosszú hajú Celestin alakjában járultam a grófné elé, s így sikerült n(e)kem megérkezése előtt megérkezése első perczeiben (sic!) rögtönösen (sic!) meginterjúvolnom (itt már így írta), anélkül, hogy csak sejtette volna. S higyjék (sic!) el nekem, ez az igazi. A photographus (sic!) elé oda áll, vagy ül az ember, kiválaszt egy lehetőleg ’természetes poset’ (pozíciót), /ha létezik ilyen/, arczára (sic!) erőlteti a stereotyp (sic!) mosolyt, szóval tudja, hogy most megörökítik a jövő számára.
De mikor az utczán (sic!) gyanútlanul bandukolsz, vastag szivarral a szádban, vagy hajlongsz esetleg egy szép asszony mellett, s így, e pillanatban váratlanul kap le Kozma Pista, ez az igazi. Ki is tenné fel erről az ördöngős tenoristáról, hogy ő ’mű fényképész’ is, ki sejtené a jámbor Celestinről, hogy a tollat is szokta forgatni alkalomadtán?
Reéh György Városi tanácsnok (Forrás: Wikipédia)
A pécsi Arany Hajó Fogadó 2019-ben (A szerző felvétele)
De kezdem az elején. A nyolcz (sic!) órai gyorsvonattal érkezett kedden este az ’isteni Ilus.’ Reéh (György) tanácsos karján vonult végig a kíváncsiak sorfala közt: Harsány éljennel üdvözölték vendégünket, ki rögtön a Hajóba (a fogadóba) hajtatott. Persze: tettük tiszteletünket mindjárt, és sorra bemutatkoztunk. Mikor rám került a sor, megismert: – Mi már játszottunk együtt! – Pozsonyban, méltóságos asszonyom, – feleltem én. – Ön játssza Celestint? – Valóban, én vagyok az a szerencsés. – Nekünk lesz egy kis megbeszélni valónk az előadásra vonatkozólag. – Parancsoljon méltóságod! (A szívem úgy kalapált, majd kiugrott a helyéből.) – Kéretem a karmestert is, és hogy hozná magával a Nebántsvirág (sic!) partitúrát.
Az urak eltávoztak, s mi rögtön a próbához fogtunk. – Ha most újságíró volna a helyemen, – gondoltam magamban, – az rögtönösen (sic!) meginterjú(v)olná a grófnét. S vajjon (sic!) miért ne lehetnék én egy estére inkognitóújság író. Leszek én is mű- photographus (sic!), mint Kozma Pista. – Elhozta a szerepet? – kérdi hivatalosan, de azzal az ő édes mosolyával. – Parancsára! – felelem, szintén hivatalosan, de bizonyos remegéssel, mint a baka feljebb valója előtt. – Tehát erre képzeljük a színpadot, itt meg a közönséget. Ezen az oldalon van a harmónium. Itt állok én. Kezdjük!
Kezdtem mondani a szerepet. Ő is mondta a végszavakat. (De hogy!) Közbe-közbe megjegyzéseket tett, végre kiformálódott az egész jelenet. Ezer apró színes dolog, ami művészi egészet képez. A duettben azok a semminek látszó jelentéktelen kis játékok. Nem tánczok, (sic!) nem lépések, csak egy bájosan groteszk mozdulat, s előttünk áll az ólomkatona mulatságos históriája a legelmésebben. S úgy magyaráz, oly világosan és egyszerűen, hogy lehetetlen egyszeri hallásra nem megjegyezni.
A Pécsi Nemzeti Színház 1913 előtt
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Gyűjteménye)
Valósággal suggestív (sic!) erővel bír bájos lénye. És az a pajkos mosoly, mely szája körül játszadozik?… Azt hiszem sokan, nagyon sokan irigyelni fognak ma este. Közbe megjött a Kapi (Simándy karmester). Most vele beszélte meg az énekben előforduló nuence-ait (sic! nüanszait-árnyalatait), azután újból velem volt kegyes végig próbálni az egész jelenetet. Daczára (sic!) az utazás fáradalmainak buzgón, hévvel adta az instruktiókat (sic!), s csak miután meg volt győződve róla, hogy megértettem intentióit (sic! intencióit-törekvéseit), bocsátott el.
Ez az est életem legszebb emlékei közé fog tartozni. Valószínűleg nem sejti ő sem, hogy mint diák, leglelkesebb híve voltam a Népszínház kakas ülőjén, s sohasem álmodtam, hogy a hosszú hajú Celestin ruhájában valamikor Pálmay Ilkával állhatok szemben egy színpadon! Hát még, hogy titokban meg is interjúvolhatom!
Pesti Kálmán”
(Mai „laptopos zsurnaliszták”, figyelem! Itt egy régi színész és „kolléga” mutatott példát mai utódainak arról, hogy nem egy- vagy két hét múltán, hanem már a következő számban (!) kell megjelentetnie ezt a hosszú, bravúros írást, mert így hatott és hat ma is a legjobban az olvasókra, akik azonnal várták/várják a szenzációs tudósításokat!)
Hervé, a sikeres francia operett-szerző (Forrás: Wikipédia)
Hogy a pécsi újságnak sikerült egy pécsi színészt „találnia” – aki „nem mellékesen” úgy az előzőekben is, és most is – partnere volt/partnere lesz a vendégművésznőnek, aki ráadásul jó riportot is írt, igazi sajtótörténeti bravúrnak is számít! (Az meg „hab volt a tortán”, hogy fotó is készült róluk – ki tudja, mi lett vele – egy pécsi tenorista-fényképész jóvoltából.) Ugyanis – amint az a riportból kiderült – Hervé (Louis Auguste Florimond, 1825-1892) „Nebáncsvirág” (akkori írásmódban „Nebántsvirág”) című siker-operettjében szerepelnek majd együtt. „Első kézből” derült ki tehát Pálmay Ilka „munkamódszere”, a „színpad nélküli” fölkészülése, szuggesztív egyénisége, amely a „színpadon kívül” is hatott. Amúgy mellékesen pedig megismerhettük az akkori karmestert és becenevét is – a színész-riporter érzéseivel egyetemben.
Pesti Kálmánra rátérvén elmondhatom, hogy ismét „A Pécsi Nemzeti Színház műsorainak repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című, Futaky Hajna szerkesztésében megjelent két kötetes munkát kell átböngésznünk, hogy reá adatokat találjunk. Az derült ki belőle, hogy 1901-től volt tagunk, méghozzá „drámai színész” szerepkörben. Amikor azonban az 1901/1902-es évadra lapozunk, őt már az „op.(erett) buffó, komikus” szerepkörben találjuk. Ebbéli „minőségében” játszotta el Celestin atyát. Legközelebb az 1905/1906-os tagnévsorban találhatjuk meg a nevét „pedáns komikus, op.(erett) buffó” szerepkörben. Fontos dátum volt művészi pályáján az 1906. április 5.-i José Echegaray: „Mariana” című 4 felvonásos színműve előadása Szalai Emil fordításában, ugyanis ez lett a búcsúelőadása Pécsett! Szereplő-társai Almássy Endre, Fehér Gyula, Makó Aida voltak.
Kozma Istvánról azt kell tudni, hogy az 1899/1900-es, az 1900/1901-es, az 1901/1902-es évadban „opera és operett tenorista” volt a színházban. Elég sokat kell várnunk a következő „fölbukkanására”: az 1924/1925. évadban azonban már a segédszínészek-kardalosok „táborában” találhatjuk meg. Ugyanez volt a helyzet a következő, az 1925/1926-os évad első felében is. A kötetből tudható meg azonban az is, hogy 1925. december 21.-én – éppen Karácsony előtt – elhunyt.
Ne menjünk el észrevétlenül Simándy József karmester (Kapi) mellett sem. Ő karnagyként először az 1899/1900. évadban szerepelt a tagnévsorban, ez ismétlődött meg az 1900/1901-es és az 1901/1902-es évadban is. Az előadások közül elsőként az 1899. október 11.-i esti és a december 17.-i délutáni előadásról kell szólnom. Konti József: „Talmi hercegnő” című 3 felvonásos operáját vitték színre, amelynek szövege Kövessy Albert, Makai Emil munkája, és maga a színigazgató, Tiszay Dezső rendezte. Ekkor jött Pálmay Ilka vendégszereplése, azonban a „Nebántsvirág stábjában” a kötet nem említette meg őt. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ekkor nem ő állott a karmesteri pulpituson.) Még a további, az 1902. március 6.-i, 7.-i, 8.-i, 19.-i estiről, valamint a 23.-i délutáni előadásokról kell szólnom. Ekkor ugyanis Rudyard Stone: „Lotty ezredesei” című 2 felvonásos énekes bohózatát adták elő, amelynek ő állította össze a zenéjét. Faragó Jenő és Mérei Adolf fordították a darabot.
S ha már itt vagyunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Simándy József felesége, akkori nevén A. Molnár Vilma az 1900/1901-es évadban „op.(erett) komika és népszínmű-anyaszínésznő”-ként szerepelt a társulatunkban. Az 1902. november 17.-i bemutató Victorien Sardou: „Szókimondó asszonyság” („Madame Sans-Géne”) című 3 felvonásos színműve volt 1 előjátékkal. Fái Jakab Béla és Makó Lajos fordították a darabot. Itt már S.(imándyné) Molnár Vilmaként szerepelt – vendégszereplőként.
Pálmay Ilka, a Prima Donna (Forrás: Wikipédia)
A továbbiakban ismét a Pécsi Napló híradásához kell „nyúlnunk”, ugyanis az 1902. január 23.-i számának többször is idézett „Színház és művészet” rovatában megint egy olyan cikket találunk, amelyre az utókornak is érdemes odafigyelnie. A „Pálmay Ilka vendégszereplése akadályokkal” című ismét leírta, hogy milyen ok – jobban mondva egy személyes, kapitális hiba – vezetett arra, hogy miért – és immár nem először – „rendezte át” az imént jelzett ok a „az ünnepelt díva” pécsi művészi programját. Így szólt a pécsi közönséget sokkoló híradás, amelyhez nem kell semmi hozzáfűzni való, csak egy mondat: ebből jól látszik, már akkor is milyen sok „háttérmunka” kellett egy többször megváltoztatni kényszerülő vendégszereplés át- és újraszervezéséhez a színház részéről.
„Egy éve készül Pálmay Ilka Pécsre, de mindig közbe jött valami, ami megakadályozta, hogy hozzánk jöjjön. Hogy végre megvalósíthassa tervét, elhalasztotta Olaszországba tervezett útját, és bár egy nappal később, mint jelezve volt, tegnap este mégis megérkezett, és még este hozzálátott egyik betét dalának, és Celestinnel való együttes jeleneteihez való próbáihoz. Fél 11 órakor este elküldött Tiszay Dezsőné lakására, hova ruhacsomagjait czímeztette (sic!), de a küldött oda már be nem juthatott, és így ma reggel kapta kézhez pakkját. Még 8 óra sem volt, mikor annak fölbontásához látott, hogy rendbe hozza Denise de Flavigni (helyesen Flavigny, a darab-béli Nebácsvirág) ruháit. Elszörnyűködve látta most, hogy minden ruhája rendben van, csak éppen az nincs itt, melyre ma este lett volna szüksége.
Nádassy József művezető, a későbbi pécsi színigazgató
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Azonnal táviratozott Budapestre szabónőjéhez, ki a ruhák elküldésével volt megbízva. Nádassy József művezető is mindjárt talpon volt, és abban történt megállapodás, hogy a ma esti előadás, ha az esti gyorsvonattal megérkeznek a ruhák, ¾ órával később fog kezdődni. Egy másik sürgős táviratot is menesztettek Budapestre, hogy esetleg küldjék le valakivel a ruhákat, de időközben megérkezett a távirat, hogy a csomag express (sic!) elment. Délután a postahivatal főnökéhez sietett a művezető, hogy megkérje, intézkednék az express-küldemény rögtöni kiadatásáról, hogy ezt megérkezés után azonnal a színházhoz hozzák, és ekkor tudták meg, hogy a gyorsvonat még kivételes esetekben sem hoz csomagot.
A postafőnök, Kaffka József – legnagyobb készséggel sietett a pályaudvarra, az érkező vonatokban keresendő a ruhákat, majd telefonon beszéltek a budapesti postahivatalokkal, keleti pályaudvari hivatallal, elment-e mégis a gyorsvonattal a csomag, de fölvilágosítást nem nyertek. Erre aztán meg kellett tenni, amitől Pálmay Ilka és az igazgatóság egyaránt vonakodtak, le kellett mondani az előadás megtartásáról.
A makacs rekedtséghez folyamadott az igazgató esti 5 órakor 1000 példányban terjesztett jelentéseiben, mert a ruha odysszeáját (sic!) plakáton elmondani hosszadalmas lett volna. A közönség túlnyomó része még jókor értesült, hogy az előadás elmaradt, és a Nebántsvirág helyett a holnapra kitűzve volt Mintaférj került színre, jobbára csakis a bérlő közönség előtt. Így is még sokan jöttek el a Pálmay Ilka estére, és természetesen bosszúsan távoztak, mikor tudomást szereztek a darabcseréről. Mennyire konsternálta (sic! magyarul, zavarta meg) az eset magát Pálmay Ilkát, arról ő maga nyilatkozik a következő kedves levélben, melyet általunk küld a pécsi közönséghez:
Nagyérdemű közönség!
Sok-sok kellemetlen akadály után végre megérkeztem Pécsre, de a sok kellemetlen akadály után itt ért a legeslegkellemetlenebb, ugyanis a pesti szabónőm az összes costümjeimet (sic! mai írásmóddal kosztümjeimet) elküldte ugyan, de csak a ’Nebántsvirág’ costümjeit feledte ki a csomagból, és erre a keserű ébredésre csak ma jutottam, amikor már nem lehetett rajta segíteni.
Összetett kezekkel kérek tehát a nagyérdemű közönségtől elnézést –, és tudom, hogy meg is bocsájtanának, ha tudnák, míly’ boldogtalannak érzem én magamat ezen esemény miatt, amelyhez hasonlót még egész művészi carriérem (sic! mai írásmóddal karrierem) alatt sem éltem át eddig, mert elismert lelkiismeretes vagyok kötelességem teljesítésében.
Pécs, 1902. január 22. Gróf Kinskyné Pálmay Ilka.
Már hogy ne bocsátana meg a pécsi közönség Pálmay Ilkának! Sajnáljuk, hogy ez a kellemetlenség ép (sic!) Pécsett érte, és meg vagyunk arról győződve, hogy holnap, csütörtökön este látni és érezni fogja, hogy a szabónő ügyetlensége miatt nem tart a mi közönségünk reá haragot. Pénteken, miként tervezve volt, Szép Heléna kerül színre, a többiben pedig nem szenved változást a műsor. Pálmay Ilka pedig egy kellemetlen kalandot jegyezhet föl elismerésben és örömökben oly gazdag primadonnai életében.”
(Folytatjuk)
Hozzászólások