Kamarás Klára | Nagyanyám imája

Szépirodalom - vers

Nagyanyám imája

 

Pécsett születtem. Réges-régen
nagyanyám imádkozott vélem.
Még most sem értem mért így mondta,
hiszen magyar volt anyja, apja:
„Ó Isuse, sládki mili”…

Benne élt rég holt vének vére?
Esténként horvátul dicsérte
Máriát és az ég urát,
mondta az esteli imát,
mert a gyökerek benne éltek,
mit megtagadni szörnyű vétek…

Akkor se tudtam, most sem értem,
bűvös szavak, mint a mesékben,
vagy sámán szól egy ősi dalban.
Fülemben zúg a régi dallam:
„…od me neće odiliti”

Nem tudok én horvát imákat,
nagyanyám hangja mégis áthat,
s míg bűvölöm az ég sötétjét
keresem a mondóka végét…

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Nagyanyám imája”


  1. Talán őt is valamelyik nagymamája tanította imádkozni.

    Hozzászóló: S. Bálint Mária | 2020. szeptember 22., 05:49

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés