BANDZSA SZERELEM
Akármerre nézek, mindenünnen
A fáradt fák mögül, a puha égből
Zölden gyöngyező szemeidből
Furcsa fény dől, felém vagy előlem
Menekül e borzongató szépség
Riadt lelkem szabdalja keresztbe
Kasul a kétség, feléleszt vagy felemészt
E csalfa napsugár ereje, ám éjjelre
Elfogy a deleje, a sötétség kardja
Immár a kezemben bevehetetlen
Erőd a karjaimban erőtlen
A bandzsa szerelem láthatatlan
Szemed szememben ártalmatlan
Adja meg magát a telihold ölén
Hozzászólások