A modern kor Leonardo da Vincije − Szász Endre (1926−2003)
Fiatalkori önarckép
A modern kor Leonardo da Vincijének Raymond S. Stites, a National Gallery of Art kurátora, Leonardo-szakértő nevezte Szász Endrét.
Szász Endre „Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus, porcelán, látvány-, divat- és ékszertervező, a XX. századi művészeti élet meghatározó, iskolateremtő egyénisége. 1926. január 7-én született Csíkszeredában. Édesapja erdélyi származású. Szász Béla sebészorvosnak tanult, édesanyja Susenka Erzsébet. Iskoláit Kaposváron, majd Kolozsváron folytatta (közben a II. világháború zajlott), Marosvásárhelyen érettségizett. Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Első mestere az akvarellista Bordi András volt. Mentorai voltak: Kós Károly építész géniusz, Szolnay Sándor, Zsögödi-Nagy Imre. Tizenöt évesen megrendezte első kiállítását Marosvásárhelyen. Ott is érettségizett, majd 1946-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Szőnyi István és Barcsay Jenő voltak a mesterei. Két és fél év után otthagyta az iskolát. Képtelen volt eltűrni azt a sablonok közé szorított mozgásteret, amit az akkori tanári kar egy része, s maga a Rákosi rendszer diktált. Már főiskolás korában állást vállalt az MSZMT kulturális osztályán. Ez után „reklámgrafikusként” dolgozott a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál. „Állásokat azért vállaltam, mert korán megnősültem, és két örökbe fogadott gyerekem volt.”
1950-ben statáriális bíróság 10 évre büntette fegyverrejtegetés, koholt vád alapján. Súlyos betegsége következtében egy és fél év után felmentették. Hosszas kórházi lábadozás után ismét a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál helyezkedett el. Rövid idő után az onnan együttesen kilépett kollégáival megalapította az első magyar képzőművész kollektívát, a „József Körúti Alkotóközösséget”, amelynek a vezetője volt. Nem sokkal ez után megalapította a „Nagy Balogh Kollektívát”, majd rövid idő múlva onnan is kilépett, és könyvillusztrációkat készített.
Az 1950-es évek végén és az 1960-as években több mint 600 könyvet illusztrált. Az ő rézkarcaival, akvarelljeivel, monotípiáival, olajfestményeivel jelentek meg Villon, Balassi Bálint és Heine versei. Vonalgrafikai stílusa hosszú időre meghatározta az általános magyar könyvillusztráció jellegét.
1964-ben Omar Khajjám Rubáiyát című könyve az ő rézkarc illusztrációival a British Museum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé.
Omar Khajjám Rubáiyát illusztráció
Második felesége Horváth Júlia színésznő. Fiuk, Endre Áron, 1959-ben született. Harmadik felesége Szathmári Magdolna gyártásvezető volt. A főiskolai évektől kezdve folyamatosan rajzolt és festett. Az 1960-as években dekoratőrként is dolgozott a Magyar Filmgyárban. Díszlet- és látványtervezője az Egri csillagok filmváltozatának, egy rövid jelenetben szerepelt is, ahol szintén festőt alakított.
1965-ben Munkácsy-díjat kapott. A klasszikus mesterek technikájából merítő, azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált.
1964-ben és 1967-ben a budapesti Dürer Teremben, 1964-ben Szegeden, 1965-ben Bulgáriában, 1967-ben Olaszországban és Berlinben, 1969-ben a Derkovits Teremben állította ki alkotásait. Szerepelt több európai fővárosban, az 1960-as Velencei Biennálén, továbbá a brnói, a Sao Paulo-i grafikai biennálékon. Ezeken a tárlatokon rézkarcaival arany, ezüst, bronz-érmeket aratott. Őt magát hosszú ideig nem engedték külföldre. Egy meghívásra magyar állampolgárként ment ki 1971-ben Torontóba. (…) Megismerkedett Salvador Dalíval, s közöttük a hosszas párizsi tartózkodásuk alatt barátság alakult ki. Dalí meghívta Szászt kiállítani a Figueras Galériába. Dalí menedzsere egy éven keresztül Szászt is menedzselte.
1974-ben a Fehér Ház rendelt tőle egy monumentális alkotást, melynek témája, a vietnámi háború végetvetése. (Szász Endre lap)
Szász Endre rendkívül sokoldalú művész volt. Ugyanakkor nemcsak műgyűjtők, de azok is kedvelték alkotásait, akiknek nem volt anyagi lehetőségük, hogy megvegyék képeit. Sok ember otthonának falait díszítik 1975-ben készült naptárának kivágott és bekeretezett lapjai. A naptár ugyanazon női arc tizenkét, szimbolikus jelentéssel bíró változata. Az egyes hónapok arcai alatt az alábbi szövegek szerepelnek: Jótékonyság (Január); Fösvénység (Február); Bölcsesség (Március); Gőg (Április); Bátorság (Május); Harag (Június); Mértékletesség (Július); Mértéktelenség (Augusztus); Igazság (Szeptember); Irigység (Október); Bujaság (November); Reménység (December).
Bátorság (Május)
Szász Endre hihetetlen mennyiségű illusztrációt készített. Saját visszaemlékezései szerint 1951 és 1960 között több mint hatszáz könyvet illusztrált. Villon, Balassi és Heine verseit, az Egri csillagokat, Gorkij, Solohov és sok más író regényeit.
Az ember tragédiája. A forradalom
Hosszú külföldi tartózkodását követő hazatelepülése után Szász Endre a hollóházi porcelángyárban tervezett falfestményeket és edényeket. Megalakította a Szász-stúdiót. Neki köszönhető, hogy a gyár létszáma rohamosan emelkedett az eladások látványos növekedését követően.
Hollóházi porcelánkészlet
Száz Endre és Don Quijote
Charles Coypel, Honoré Daumier és mások festményeitől, Gustave Doré, Gyulay Líviusz és a többiek illusztrációitól eltérően Szász Endre nem Cervantes regényének egy-egy jelenetéhez készít rajzot vagy festményt. Egy interjújában mondja: „Illusztrálni mindig nehezebb és komolyabb feladat, mert kötött. A művészetnek egyik alapvető föltétele a szabadság, bármilyen fokon és mindenfajta vonatkozásban.” Don Quijotét ábrázoló műveiben is az egyénen túlmutató általános emberi tragédiákat ragadja meg. Így van ez az 1965-ben készült festményén is.
Don Quijote, 1965
Vagy rézkarcain:
Don Quijote, rézkarc
Don Quijote de la Mancha, rézkarc
Szász előszeretettel fest szélmalmokat Don Quijote kalapjára
Don Quijote
Az alábbi Don Quijote portré Dali szürrealista képeit jutatja eszünkbe.
Don Quijote, ofszet
Szász Endre életét és életművét többek közt a Corvina Kiadó gondozásában készült reprezentatív albumból ismerhetjük meg, ahol Menyhárt Lászlóval készített interjúját olvashatjuk.
Szász Endre-könyv
Hozzászólások