Álmaimban üres peronok mellett
futnak velem a vonatok, ahol nem
áll senki sem, van, hogy a vonat
befut az állomásra, s én újra érzem
a várakozás örömét: talán most majd
valaki várni fog, mint hajdan, amikor
kikísértük az állomásra az utazót, és
eléje mentünk annak, akit a vonat
hozzánk elhozott. De egy idő óta
már üresek a peronok, és álmaimban
is tovafutnak velem a vonatok.
Hozzászólások