Írásunk apropóját az adja, hogy a múlt hétvégén Pécs főterén felállították a „mindenki karácsonyfáját”. Cikksorozatunkban annak járunk utána, milyen hagyományokra tekint vissza ez a közkedvelt szokás, mióta állítanak Pécsett közös, városi karácsonyfát, a hagyomány milyen jelentésváltozáson esett át az idők folyamán, s milyen érdekességek – esetleg emlékezetes események – fűződnek hozzá.
A karácsonyfa elődje az ún. termőág volt. Ez az Európa-szerte ismert, ősi, mágikus, napfordulati és tavaszigéző jelkép a természet (és vele az ember) megújulását idézte. Pogánykori jelentéstartalma a keresztény hagyományban bibliai elemekkel gazdagodott, így mindenekelőtt az élet, ill. tudás fájának képzetkörével. A karácsonyfa állításának szokása protestáns, evangélikus gyakorlatból ered. A karácsonyhoz kötődő betlehemezés és az ún. paradicsomjáték kelléktárához hozzátartozott a termőág. Bár rövidesen az evangélikus területeken e karácsonyi játékok kihaltak, a hagyományőrző nép azonban a paradicsomjátékból az élet fáját átmentette, szokásaiban megőrizte, asztalára állította, és családi közösségben előtte énekelte örökölt, ősi énekeit. A karácsonyfa-állítás hagyománya a 19. században érkezett Magyarországra. Az első karácsonyfát nálunk Brunszvik Teréz grófnő állította 1826 körül, majd más főúri családoknál is megjelent, s terjedni kezdett a szokás.[1] A dualizmus korszakában már a polgárcsaládok karácsonyának is része lett a feldíszített fenyő.
A karácsonyfa presztízs és egyben privát jellege akkor kezdett átalakulni, amikor a jótékonyság nevében a jómódú magánszemélyek ún. szegények karácsonyfájával kedveskedtek a kevésbé szerencsés kortársaiknak. Pécsett az egyik első sajtóhír 1879 januárjában jelent meg, ahol a Jótékony Nőegylet köszönetet mondott a „szegény szűkölködők nevében az egylet részéről” a Hattyú teremben felállított karácsonyfára érkezett felajánlásokért: „a „hattyú“ teremben felállított karácsonfára Zsolnay György kir. alügyész úr a rabok által varatott 36 jopkát [2], Valentin Ottillia úrhölgy és Caflisch czukrász pedig egy-egy kosár süteményt adományoztak, míg Trixler Alajos úr a „hattyú“ termet ingyen adta a karácsonyfa felállítása czéljából a nőegylet rendelkezésére. Fogadják újólag a szegény szűkölködők nevében az egylet részéről e nemes szívű adományokért a hálás köszönetét.”[3] 1890-ben a nőegyleti szegények karácsonyfájáról így tudósít a sajtó: „A nőegylet karácsonyfája az egylet helyiségében folyó hó 23-án, kedden d. u. 2 órakor fog ünnepélyesen fölállíttatni és körülbelül 180 szegény között a közadakozás útján befolyt és az egylet által beszerzett élelmiszerek, ruházat s tüzelő anyagból álló karácsonyi ajándék kiosztatni.”[4] Az egyleti karácsonyfára adakozók névsorát a felajánlott adománnyal rendszeresen közli a helyi sajtó. A szegények karácsonyfája mellett ebben az évben a Rudolfineum árvaházban is állítottak karácsonyfát a gyerekeknek. Évről-évre nőtt a szegények száma (1892: 200[5], 1894: 24 gyermek téli ruházata és 150 szegény egyéb módon történő segítése,[6] 1901: 48 meleg gyermekruha és 1000 korona segély[7]), akiket a Jótékony Nőegylet karácsonyán támogattak, mely egyértelműen az akció sikerességét jelzi. 1899-ben pedig már olyan karácsonyi vásárt a Jótékony Nőegylet a városi tornacsarnokban, ahol a felállított karácsonyfa körül elhelyezett sátrakban különféle kelendő árucikkek keresték új tulajdonosaikat. A szegények javára rendezett vásár bevétele majd 1000 ft volt.[8] Az első világháborút megelőzően egyre több helyütt rendeztek karácsonyfa-ünnepélyeket a városban, ezek azonban mindig valamilyen szervezethez kötődtek, és beltéri rendezvények voltak.
Karácsonyfa New Yorkban a Madison Square Parkban, 1912-ben (Forrás: www.6sqft.com)
Az első mindenki karácsonyfáját a XIX. század végén New York egyik terén állították, majd 1912-ben egy német bevándorló, J. B. Herreshof asszony New Yorkban a Madison-Square-en villanyégőkkel felszerelt karácsonyfát állított. Európa nagyvárosait az első világháború alatt és után érte el a mindenki karácsonyfája. Németországban első ízben 1924-ben Weimarban világított, majd a gazdasági világválság, a munkanélküliség, szegénység éveiben a nagyvárosok terein gyorsan megszaporodott.[9] A szegényeknek, hajléktalanoknak, családnélkülieknek vigaszul szánt mindenki karácsonyfája Budapesten[10] és az ország nagyvárosaiban a két világháború között jelent meg. Pécsett – budapesti példa nyomán – 1928-ban merült fel az ötlet a szociális missziótársulat részéről, ekkor azonban még egy kollektív adakozást takart a fogalom, még nincs hír arról, hogy ténylegesen fenyőfát állítottak volna a köztéren. Viszont a város cserkész csapatai közül már voltak, akik mindenki karácsonyfájának nevezett, köztéren felállított feldíszített fenyőket helyeztek el a város szegények lakta utcáiban: „Egyes csapatok felállítják a „mindenki karácsonyfáját”. Karácsony hajnalán kiviszik a feldíszített fát, egy olyan utcába, ahol sok szegény lakik, és leteszik az utca közepére. Meggyújtják a gyertyákat, elénekelnek egy karácsonyi éneket és a fát ott hagyják. Mindenkié az!” Pécsett az első mindenki karácsonyfáját – ma ismert, a Széchenyi téren álló, és a város által létesített formájában – először 1931. december 23-án állították fel, melyről a Pécsi Napló ekként tudósított: „Külföldi mintára a város hatósága ezidén először állíttatott karácsonyfát. A hatalmas fenyő ott pompázik a Széchenyi tér közepén, a Szentháromság szobra előtt. Örökzöld ágait angyalhaj és műhó díszíti s az esti órákban a reászerelt villanykörték egész serege ragyog rajta, szelíd fényt hintve szerte-széjjel. A hatóságnak az a gondolata, hogy a szegényeknek karácsonyfát állíttatott, meghatóan kedves, amellett, hogy nálunk szokatlanul újszerű is. Magának a fának felállítása a mi szemünkben többet jelent, mint a külföldi városok utánzását. Szimbólumán látjuk benne annak a gondoskodásnak, melyben a hatóság a mai nehéz időkben a reászorultakat részesíti. Mert a fa, ha nincs is rajta és alatta az ajándékok sokasága, az ágait díszítő angyalhajjal a gondoskodó jóságot s a rajta lévő villanykörtékkel a megértő szeretetet jelképezi. Ebben az értelemben a szegények karácsonyfája, mindazoké, akik hetek, hónapok óta érzik a város urainak, áldozni tudó és akaró polgárainak csendben zajtalanul munkálkodó, cselekvő szeretetét.” Más sajtótermék szerint budapesti mintát követett az új pécsi szokás.[11] Ezután hagyománnyá vált a hatalmas fenyő felállítása a város főterén, melyet ekként indokolt a helyi sajtó: „Néhány esztendő óta, különösen mióta a mindinkább elhatalmasodó munkanélküliség és ínség annyi otthonból száműzte a karácsonyfát, a karácsonyi ünnepek alatt a Széchenyi téren esténként kigyulladt a hatalmas, s ünnepi keretek között történ a karácsonyi fényeinek felkapcsolása.” A következő évben 1932-ben ünnepi műsorral színesedett a városi karácsonyfa-állítás szokása, melyen már állítólag sok ezer ember vett részt: „a Mindenki karácsonyfájának ünnepsége pénteken, december 23-án lesz megtartva a Széchenyit téren. […] miután a karácsonyi ünnepek miatt esti 7 óráig az üzletek nyitva vannak, s így nagyon sokan akadályozva lennének az ünnepségen való részvételen. Erre való tekintettel az ünnepség kezdetét esti 7 órára tette a rendezőség. Külön meghívókat nem bocsátanak ki, hanem ezúton kérik Pécs városának minden lakóját, hivatalait és különböző egyesületeit, hogy azon valamennyien vegyenek részt, hogy ez az ünnep tényleg „Mindenki karácsonyfájának“ ünnepe legyen. Az ünnepség a „Csendes éj, boldog éj“ közismert, megkapó melódiájú karácsonyi énekkel kezdődik, amelyet a levente zenekar fog előadni Gorreri karnagy vezénylésével. A székesegyházi énekkar és a Karének-Egyesület tagjaiból alakult hatalmas énekkar Lajos Gyula székesegyházi énekiskolai igazgató vezénylésével több karácsonyi éneket fog előadni, melyeknek elhangzása után Makai István Pécs szab. kir. város h. polgármestere tartja meg rövid megnyitó beszédét. A beszéd elhangzása után kigyúlnak a karácsonyfa villanykörtéi a Zenekar pedig eljátsza a karácsonyfáról szóló éneket (Oh Tannenbaum). Az ünnepség befejezésül az énekkar a „Menyből az angyal“ kezdetű karácsonyi dalt énekli a levente zenekar és a jelenlevők kísérete mellett. Ezzel azután véget is ér a rövid, bensőséges karácsonyfa ünnepély s a karácsonyfa a két ünnepen keresztül kivilágított ágaival fogja hirdetni a szeretet ünnepét s figyelmeztetni mindenkit az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására.” 1933-ban egy publicisztika ekként gondol a pécsi Mindenki karácsonyfájára: „ha majd a Szent Estén felgyúlnak körtécskéi és ezek fénye csillogóra füröszti egyéb díszeit, a káprázat láttán, amit a mindenki karácsonyfája támaszt, ne csupán külsőségeit csodáljuk, hanem gondoljunk szimbolikus jelentőségére is, ami semmi egyéb, mint a szeretet. A szeretet, amellyel nemcsak övéinknek, szűkebb családunknak tartozunk, hanem mindenkinek, aki magyar, aki ember, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, az Élet terheinek viselésére.”[12] 1934-ben a „hatméteres karácsonyfát mindkét este hatalmas tömegek állották körül.”[13] 1937-ben a helyi sajtó az ünnepségben már egyfajta társadalmi olvasztótégely funkciót is látott: „A mindenki karácsonyfája körül ott a helye szegénynek, gazdagnak, hogy száműzve a hétköznapok gondjait, kellemetlenségeit, csak az elnézést, a megbocsájtást és a szeretetet vigye el, hogy ezt a meleg emberi érzést tovább árasztva, megszépítse az életet. Ezt a célt szolgálja ez a kedves karácsonyi szabadtéri ünnepség.”[14] 1938-ban a város lakosainak összetartozását emeli ki a helyi lap: „A Széchenyi téren már ott áll a hatalmas fenyőfa, a Mindenki karácsonyfája. Ez a karácsonyfa-ünnep mindenkié. Akinek nincs hozzátartozója, a szeretetünnep alkalmából megtalálja a közösséghez való tartozást, a testvériességet a város minden lakójával.”[15]
Képeslap Zsabokorszky Jenő felvételével
Forrás: regipecs.blog.hu
A képen egy 1939 előtti mindenki karácsonyfája látható Pécs főterén. Az egykori Gázi Kászim dzsámi képe unikális jelentőséggel bír, azon kevés ábrázolások egyike, ahol a II. világháborút megelőző korszakból származó pécsi mindenki karácsonyfájának villanyégőkkel kivilágított példánya látható.
A második világháború idején is folytatódott a mindenki karácsonyfájának hagyománya, de 1941-től fogva már nem a város, hanem a Pécsi Levente Egyesület szervezésében valósult meg az ünnepség.[16] A sajtó szerint sok ezer érdeklődő előtt bemutatott, 1942-es ünnepi műsor a leventék által előadott pásztorjátékkal („Betlehemjárás“ című karácsonyi játék) bővült.[17] A mindenki karácsonyfájának hagyománya a II. világháború után is része volt a város életének, akkor azonban tartalma, jelentése, szimbólumrendszere jelentősen módosult, melyet azonban a következő írásunkban mutatunk be.
(Az idézetek helyesírása a forrás helyesírását tükrözi, csak a hosszú-rövid magánhangzók átírása történt meg.)
Felhasznált irodalom:
Lukács László: Karácsonyi népszokások. A karácsonyfa története és európai elterjedése. Akadémiai nagydoktori értekezés (2006).
http://real-d.mtak.hu/140/1/Luk%C3%A1cs_L%C3%A1szl%C3%B3.pdf
Lukács László: Mindenki karácsonyfája. Hitel, 2019. december, 3-21.
http://hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/01-lukacs.pdf
Magyar Katolikus Lexikon: Karácsonyfa címszava:
http://lexikon.katolikus.hu/K/kar%C3%A1csonyfa.html
Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa. Tinta Könyvkiadó. https://baranyilaszlozsolt.com/pciskola/TAMOP-4_2_5-09_Magyar_tajszavak_es_nepies_lexikai_elemek_adatbazisa.pdf
Szigetiné Dr. Tóth Judit: Betlehemek kint és bent. Magyar Múzeumok. Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület Online magazinja. 2013. dec. 25.
https://archiv.magyarmuzeumok.hu/muhely/1601_betlehemek_kint_es_bent
Források:
Pécsi Figyelő, 1879. jan. 4. (7. évfolyam, 1. szám), 2. sz. o.: A pécsi jótékony nőegylet…
Pécsi Figyelő, 1890. december 20. (18. évfolyam, 89. szám), 3.: A nőegylet karácsonyfája.
Pécsi Figyelő, 1890. december 28. (18. évfolyam, 91. szám), 2.: Az árvagyermekek karácsonyfája.
Pécsi Figyelő, 1892. december 17. (20. évfolyam, 101. szám), 2: A szegények karácsonyfája.
Pécsi Közlöny, 1894. december 23. (2. évfolyam, 145. szám), 3-4: A pécsi jótékony nőegylet.
Pécsi Figyelő, 1899. december 19. (27. évfolyam, 289. szám), 4.: Jótékony vásár.
Pécsi Közlöny, 1901. december 26. (9. évfolyam, 103. szám), 6.: A szegények karácsonyfája
Dunántúl, 1928. november 7. (18. évfolyam, 252. szám), 3.: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúl, 1928. december 25. (18. évfolyam, 292. szám), 5.: A cserkészek karácsonya.
Dunántúl, 1931. december 24. (21. évfolyam, 291. szám), 3.: A karácsonyi ünnepekre Pécsett nem lesz éhező és fázó szegény. Karácsonyfa a Széchenyi-téren.
Pécsi Napló, 1931. december 25. (40. évfolyam, 292. szám), 21: A szegények karácsonyfája.
Dunántúl, 1935. december 21. (25. évfolyam, 291. szám), 4.: Hétfő este gyújtják meg a „Mindenki karácsonyfáját”.
Pécsi Napló, 1932. december 22. (41. évfolyam, 289. szám), 3.o: Holnap este 7 órakor lesz a Széchenyi téren a „Mindenki karácsonyfájának“ ünnepsége.
Pécsi Napló, 1932. december 24. (41. évfolyam, 291. szám), 2.: Ünnepélyes keretek között, sok ezer ember jelenlétében gyújtották fel a Széchenyi téren a „Mindenki karácsonyfáját”.
Pécsi Napló, 1933. december 22. (42. évfolyam, 290. szám), 4.: A kávéház ablakából.
Dunántúl, 1934. december 28. (24. évfolyam, 292. szám), 4.: Fekete karácsony Pécs a karácsonyi ünnepek alatt.
Dunántúl, 1937. december 23. (27. évfolyam, 291. szám), 3.: Mindenki karácsonyfája.
Dunántúl, 1938. december 22. (28. évfolyam, 289. szám), 3: Pénteken este gyúlnak ki a Mindenki karácsonyfájának gyertyái a Széchenyi-téren.
Dunántúl, 1941. december 20. (31. évfolyam, 290. szám), 4: Karácsonyfa ünnepélyek. A Mindenki karácsonyfájánál december 21-én lesz a leventék ünnepe.
Dunántúl, 1942. december 22. (32. évfolyam, 289. szám), 4: Sok ezren vettek részt a Mindenki karácsonyfájának vasárnap délutáni ünnepélyén.
[1] Magyar Katolikus Lexikon: Karácsonyfa címszava.
[2] Női ruhadarab, ujjas. In: Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa. (online forrás)
[3] Pécsi Figyelő, 1879. jan. 4. (7. évfolyam, 1. szám), 2. sz. o.: A pécsi jótékony nőegylet…
[4] Pécsi Figyelő, 1890. december 20. (18. évfolyam, 89. szám), 3: A nőegylet karácsonyfája.
[5] Pécsi Figyelő, 1892. december 17. (20. évfolyam, 101. szám), 2: A szegények karácsonyfája.
[6] Pécsi Közlöny, 1894. december 23. (2. évfolyam, 145. szám), 3-4: A pécsi jótékony nőegylet.
[7] Pécsi Közlöny, 1901. december 26. (9. évfolyam, 103. szám), 6.: A szegények karácsonyfája
[8] Pécsi Figyelő, 1899. december 19. (27. évfolyam, 289. szám), 4.: Jótékony vásár.
[9] Lukács 2006, 108.
[10] Lukács 2006, 112.
[11] Dunántúl, 1931. december 24. (21. évfolyam, 291. szám), 3.: A karácsonyi ünnepekre Pécsett nem lesz éhező és fázó szegény. Karácsonyfa a Széchenyi-téren.
[12] Pécsi Napló, 1933. december 22. (42. évfolyam, 290. szám), 4.: A kávéház ablakából.
[13] Dunántúl, 1934. december 28. (24. évfolyam, 292. szám), 4.: Fekete karácsony Pécs a karácsonyi ünnepek alatt.
[14] Dunántúl, 1937. december 23. (27. évfolyam, 291. szám), 3.: Mindenki karácsonyfája.
[15] Dunántúl, 1938. december 22. (28. évfolyam, 289. szám), 3: Pénteken este gyúlnak ki a Mindenki karácsonyfájának gyertyái a Széchenyi-téren.
[16] Dunántúl, 1941. december 20. (31. évfolyam, 290. szám), 4: Karácsonyfa ünnepélyek. A Mindenki karácsonyfájánál december 21-én lesz a leventék ünnepe.
[17] Dunántúl, 1942. december 22. (32. évfolyam, 289. szám), 4: Sok ezren vettek részt a Mindenki karácsonyfájának vasárnap délutáni ünnepélyén
Hozzászólások