Sárának
már fél tíz van és senki se jön*
az ajtót kulcsra zártam
szűk homály lappang a házban
fák karjain hold kódorog
a háztetőn éjmacska lép
a nappal már csak maradék
egy utcalámpa pislog itt
vonat füttyög ásítgatok
zárom ezt a hétköznapot
a hajnal új foszlós kalács
remény asztalán térdepel
s te reggel nyolckor érkezel
*Hervay Gizella: Utolsó levél Szilágyi Domokosnak című verséből.
Hozzászólások