A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben
Hogyan „tért vissza” a Dunántúli Napló 1956. november 5-ével?
A „Szabad Dunántúl” az 1956-os forradalom utolsó napjaiban jelent meg. Amikor azonban a szovjet „baráti csapatok” megszállták országunkat a Ny. Sz. Hruscsov (1894-1971) vezette Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága határozata alapján, a Forgószél Hadműveletben, a második világháború neves hadvezérei (!), a súlyos veszteségekkel nem törődő, kérlelhetetlen, Mjasznyiknak (Mészárosnak) is nevezett G. K. Zsukov (1896-1974) marsall-miniszter mozgósításában, I. Sz. Konyev (1897-1973) marsallnak, a Varsói Szerződés főparancsnokának végrehajtásában 1956. november 4.-én, a címe egyből meg-, illetve visszaváltozott – ahogyan a többi megyében is megtörtént.
Visszakerült a fejlécre a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” – Marx, Engels idézet, és a Dunántúli Napló a Baranya Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács Lapja lett – egy ideig. Az 1956. november 5.-én megjelent 2 oldal terjedelmű különkiadás első oldalának fejlécén ezt írták, a második oldal alján azonban még a Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Bizottsága és a megyei tanács neve szerepelt, szerkesztőségi központjának beszédes címként a József Attila utcai 10. szám alatti „Pártház” lett megjelölve. Szerkesztőként egy nevet sem tűntettek föl, csak a semmi konkrétumot nem jelentő szerkesztő bizottság név szerepelt itt. Felelős kiadóként pedig a megyei pártbizottságot tűntették föl. (Hogy a szöveg-közlésben mennyi szerepe volt a megszálló szovjet csapatok parancsnokságának – könnyen kitalálható!)
A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszáma: 15-32 és 15-33 volt, a Kossuth (a mai Király) utca 22. szám alatti hirdetés felvevő irodáé pedig 19-16. Továbbra is a posta terjesztette megyei postahivatalai révén, havi előfizetési díja pedig 11 forint lett. A napilapot a Munkácsy Mihály utca 10. szám alatti Szikra Nyomdában állították elő. A nyomda akkori telefonszáma 20-27 volt, a nyomtatásért Melles Rezső igazgató felelt.
Mit tartalmazott az 1956. november 5.-i Dunántúli Napló?
A szovjet városparancsnok parancsa:
Elsőként „A szovjet katonai parancsnok parancsa” említendő, amely mindjárt azt közölte, hogy „A mai naptól megkezdte működését Pécs szovjet katonai parancsnoka”, név szerint Kornyusin őrnagy. A november 4.-én kiadott, 6 pontból álló parancs a legfontosabb statáriumi pontokat tartalmazta. (Mivel ennek a sorozatnak nem a szovjet megszállás helyi eseményei a tárgya, a továbbiakban ezek tárgyalását mellőzöm.)
Kádár János kormányának fölhívásai:
A vezércikk Kádár János felhívását ismertette a „magyar néphez”, és azt közölte, hogy megalakult a „forradalmi munkás-paraszt kormány!” (A felhívás a második oldalon fejeződött be.) Örökítsük meg a kormánytagok neveit: Kádár (Czermanik, Csermanek) János (József, 1912-1989) miniszterelnök, miniszterelnök helyettes, a volt pécsi főispán dr. Münnich Ferenc (1886-1967), a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere. Marosán (Muresan) György (1908-1992) államminiszter, Horváth Imre (1901-1958) külügyminiszter, Kossa István (1904-1965) pénzügyminiszter, Apró Antal (1913-1994) iparügyi miniszter, Dögei Imre (1912-1964) földművelésügyi miniszter, Rónai Sándor (1892-1965) kereskedelemügyi miniszter.
(Az új kormányt „Kádár Apró Dögei”-ként is jellemezték találóan, lásd a fotómellékletet. Dögei Imre dicstelen és pusztító életútja nagyon jellemző volt a rendszerre, a kormányra. A kommunista pártba 1944-ben lépett be, 1947-től volt országgyűlési képviselő, sőt egy ideig házelnök is. Gerinctelenségére jellemző volt, hogy előbb Rákosi Mátyás, majd Nagy Imre, később Kádár János „híve” lett. A forradalom elején épp Olaszországban járt, hazatérve lett „jó szimattal” Kádár lakája. Az öt elemit végzett „szakember” előbb az MDP-ben, majd az MSZMP-ben töltött be vezető tisztségeket (!), és miniszter is lehetett. A szovjet kolhozosítás kérlelhetetlenül gyors bevezetési „elvei” szembeállították az óvatosabb tsz-esítést akaró Fehér Lajossal (1917-1981), ezért 1960-ban le kellett mondania. A számos magas kitűntetéssel „fölékesített” pártkatonát kínai, vietnami nagykövetté „emelték” (!), de nem utazhatott el, mivel szektás, pártellenes vádakkal kizárták nemcsak a vezetésből, hanem 1962-ben a pártból is…)
Több más „kormányfelhívást” is közöltek – mozgósításként. A címek mindent elmondanak: „Minden hazafi támogassa a kormányt!”, „Felhívás a magyar néphez” 15 pontban, „Minden erőnkkel küzdünk a reakció, a fasizmus népgyilkos bandái ellen – Nyílt levél a magyar dolgozó néphez.” (Mivel ennek a sorozatnak nem a „központi kormány” intézkedései a tárgya, a továbbiakban ezek tárgyalását is mellőzöm, illetve a későbbiekben a bosszúálló „propaganda-fenyegetésekből” idézek majd, és ismertetem a könyörtelen megvalósítás tényeit.)
A „kisebb, de fontos közlemények” sorában a Nagy Imre-kormány ezzel kapcsolatos intézkedéseinek hatályon kívül helyezését olvashatták a pécsiek-baranyaiak. Itt a címek: „Nagy Imre kérés az ENSZ-től – érvénytelen” (az ország semlegességének elvetése), „Ismét Kós Péter az ENSZ-képviselő.” (Mivel ennek a sorozatnak nem az „új magyar külpolitika” a tárgya, a továbbiakban ennek a tárgyalását szintén kerülöm.)
A helyi pártvezetés közleményei
A baranyai, pécsi tanács kis, de fontos fölhívása az összes tanácsi dolgozó munkába állására szólított föl. (Az ilyen helyi közigazgatási tartalmú hírek sem fognak tartozni a sorozatom tárgykörének „fő sodrába”, a továbbiakban csak érintőlegesen foglalkozom majd velük.)
Az MDP megyei bizottsága a városi, járási, nagyüzemi pártbizottságok, az üzemek, hivatalok, intézmények, falvak, mezőgazdasági üzemek pártszervezetei, sőt „minden egyes” kommunista, pártmunkás részére „Elvtársak! Kommunisták”” címmel közölt fölhívást. A hosszú cikk elején a következő mozgósító sorokat találjuk: „… haladéktalanul kezdjék meg a pártmunkát, vezessék a dolgozókat a Magyar Népköztársaság törvényeinek szellemében, a nép hatalmának védelme érdekében!” A szokásos, bolsevik tartalmú „helyzetelemzés” (amelyre majd a későbbi részekben bőven visszatérek) végén a következő szöveggel zárták a mozgósítást: „Rajta, elvtársak! Szervezzétek meg a pártszervezeteket, a munkát. Rajtatok, és azokon, akik benneteket követnek, áll ezekben a napokban a haza ügye, a nép ügye, a párt ügye – az igaz ügy győzelme!”
Ezt a hangot erősítette a megyei párt végrehajtó bizottsága (VB) másik fölhívása, amely a munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, „honfitársakhoz” fordult „Vegyétek fel még ma a munkát!” címmel. A címben jelzett mondanivaló mellett érdemes idézni a szövegét: „Felhívunk benneteket, támogassátok az új forradalmi munkás-paraszt kormányt, melynek programja kielégíti jogos követeléseiteket, megvédi a népi demokratikus rendszert, a munkás-paraszt hatalmat! Támogassátok a kormányt, a ti kormányotokat! Vegyétek fel a munkát, hogy a rend és a fegyelem helyreálljon. Még ma induljon meg a termelés, hogy a lakosság szükségleteit kielégíthessük! A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata alapján közöljük mindazokkal, akik az október 23-a utáni eseményekben résztvettek, de embereket nem gyilkoltak meg, hogy semmiféle bántódásuk nem történik.” (Volt képük ezt leírni! Jó vastag bőr kellett hozzá!…)
Az első lapszám néhány tanulsága
Ez a későbbiek szempontjából nagyon fontos közlemény lett. Az igaz, hogy a Kádár-kormány magát milyen „magaslatra” emelte, a szocialista társadalom egyedüli megvalósítójának kiáltotta ki, és ezért kívánta a termelés mielőbbi zavartalan megindítását céljai elérése érdekében, és ellopván a szót, magát „forradalmi munkás-paraszt kormány”-nak nyilvánítván. De mivel akkor szüksége volt az „átmenet” minél zökkenő mentesebb megvalósítására, az önmaga minél hamarabb történő elfogadtatására a társadalommal, ezért ütött meg ilyen engedékeny hangot. Volt ugyanis nem egy kormánytag, aki nagyon nem ezt az elvet, hangnemet képviselte! (Elég, ha csak Marosán személyére utalok, aki már akkor a hadsereg bevetését akarta, a tömegbe akart lövetni, amikor a forradalom kirobbanásának hírére, Gerő Ernőék jugoszláviai hazatértekor, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága 1956. október 23-án összeült! A későbbi dicstelen szerepéről nem is beszélve, amely majd sorra fog kerülni.)
Az új kormány „vigyázó szemét” Moszkva (Hruscsov) és a „szocialista tábor” (még Kínával és Albániával) mellett Jugoszláviára (Tito) is vetette. A Brioni (Brijuni)-szigeteken ugyanis előzőleg Nyikita Szergejevics Hruscsov és a második világháborús magyar- és német-irtó Josip Broz Tito (1892-1980) abban egyezett meg, hogy Münnich (Hruscsov javaslata) helyett Titoét fogadják el, aki Kádárt javasolta „vezérnek”…
Végszó: Ezt az írást 2021. február 25.-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján kezdtem el írni…
Hozzászólások