A bajnokság 29 napját így tudnám összefoglalni: Olaszország 1968 után, története során másodszor lett Európa bajnok
2021. július 11-én a városligeti hivatalos zónába érkezésemkor özönvíz fogadott. A belépésemkor nem tudták az ellenőrzéskor a hőmérsékletemet mérni, mert minden vizes volt és a műszer nem jelzett semmit. Megkaptam negyedik nyakba akasztható akkreditációs kártyámat, a büfében kértem egy teát, leültem szokott asztalomhoz, üdvözöltem a velem szemben helyet foglaló sajtófőnököt, dr. Csisztu Zsuzsát, a Magyar Sport Újságíró Szövetség (MSÚSZ) alelnökét, később Szöllősi György, az MSÚSZ elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője is jó munkát kívánt a döntő nézéséhez, mielőtt a Nemzeti Sport pódiumbeszélgetésén szerepelt.
Ötvenöt évig várakoztak az angolok arra, hogy válogatottjuk egyáltalán döntőbe kerüljön valamely jeles tornán, a kupákról nem is beszélve, ugyanis az 1966-os világbajnokság óta ilyen nem történt. Így július 7-én már azáltal is megesett Londonban egy kisebb csoda, hogy Anglia Dánia legyőzésével kiharcolta helyét az Európa-bajnokság fináléjában.
Ezáltal a szurkolóknak ezzel még jobban megjött az étvágyuk, ahogy manchesteri barátom mondta, július 12-re nyolcmillió angol kért szabadságot, hogy ünnepelhessen és senki sem akart lemaradni a mindent eldöntő estéről: a találkozó előtt órákkal több tízezer rajongó özönlötte el a Wembley környékét, akiknek csupán a töredéke rendelkezett belépőjeggyel az eseményre. Ez azonban a többieket sem akadályozta meg abban, hogy összecsapjanak a rendfenntartókkal, és a zárt kapukon keresztül megpróbáljanak bejutni a stadionba. Egyikük sem járt sikerrel.
Az olaszok, ehhez képest, „mindössze” ötvenhárom év óta nem nyertek Európa-bajnokságot, ráadásul azóta kétszer, legutóbb 2006-ban világbajnoki címet is ünnepeltek, így lelkesen vágtak neki a vasárnapi estének, de illedelmes vendég módjára nem okoztak botrányt az angol fővárosban.
A mérkőzés előtt azon gondolkoztam, vajon hányadik percben és melyik csapat rúgja az első gólt, az eddigi 2 perces rekord megdől-e. Az olaszok szögletrúgása után Luke Shaw indította az angolok támadását, majd végigrobogott a pályán, hogy egy góllal be is fejezhesse azt. Kieran Trippier ívelte be a labdát Shaw elé, aki kapásból a jobb alsóba vágta a játékszert. Az időjelző óra 1 perc 59 másodpercet mutatott. Zengett a Wembley!
A vezetés megszerzése után is sorjáztak a veszélyes beadások az olasz kapu elé a jobb oldalról, de a vendégek a kezdeti sokk után már összeszedettebben védekeztek. A támadások terén viszont nem jeleskedtek Roberto Mancini játékosai: a 35. percben veszélyeztettek először, Federico Chiesa távoli bombája csupán centiméterekkel zúgott el a hazaiak kapuja mellett. Ezt követően egyre többet rohamoztak az olaszok, de az első játékrészben csak egy kaput eltaláló lövést tudtak felmutatni.
A félidő után érthetően visszahúzódott, csupán az előnye megtartására törekedett az angol válogatott. Több térhez jutottak az olaszok: az 51. percben a tizenhatos előteréből Lorenzo Insigne tűzött rá egy szabadrúgást, de a próbálkozása elkerülte Jordan Pickford kapuját. Röviddel később Chiesa ziccerénél bravúrral védett az angol kapus.
A 67. percben Domenico Berardi szögletét követően zavar támadt a házigazda kapuja előtt. Marco Verratti fejesénél még menteni tudott Pickford, azonban Leonardo Bonucci közeli lövésénél már ő sem tudta megakadályozni az olasz egyenlítést.
Az olaszok próbálták eldönteni a trófea sorsát, azonban helyzeteknél többre a nem futotta nekik a folytatásban. A rendes játékidő leteltével 1-1-et mutatott az eredményjelző, így hosszabbításba torkollott a finálé is, majd büntetőpárbajba, hiszen az extra harminc perc alatt sem született gól. 1976 után döntöttek ismét így az Eb-trófea sorsáról.
Olasz részről a Roberto Mancini által kijelölt Belotti és Jorginho hibázott, az angoloknál Gareth Southgate fiatal játékosaira bízta a nehezét, ami nem bizonyult jó döntésnek, mert Rashford, Sancho és Saka is kihagyta a maga tizenegyesét. Ezzel Olaszország – 1968 után – története során másodszor lett Európa-bajnok. Olaszország-Anglia 1:1, tizenegyesekkel 3:2.
Az angoloknak pedig ismét csak a keserűség jutott, tovább folytatódik az 55 éve tartó várakozásuk.
Hozzászólások