Nem vagy már • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Nem vagy már

 

Nem vagy már az, aki voltál,
fény a éjszakában,
illat a virágban,
nem vagy már.

Volt egyszer egy kislány,
kinek kedvessége,
galamb szelídsége
eltűnt már.

Ha fájdalmak kínoztak,
könnyem felitatta,
balzsammal ápolta,
gyógyított.

Ha lelkem bánatot sírt,
vigasztaló szava,
jégtörő mosolya
gyógyír volt.

Ősszel, falevélhulláskor
éltem tavasza volt,
délben kéklő mennybolt,
kár, hogy elmúlt.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

7 hozzászólás van ehhez: “Nem vagy már”


  1. Megható, érzékeny és szívbemarkoló… köszönöm.

    Hozzászóló: Bán Emőke | 2021. július 16., 18:03
  2. A költő révedezése egykori önmagáról, élete párjáról érzelem dúsan szomorú…ami jó, hogy átélte évtizedeken át teljes családi boldogságát, míg nem lett özvegyen időskorú.

    Hozzászóló: Tóth l. Szilárd | 2021. július 16., 18:28
  3. A költő révedezése az elmúlt egykori önmagáról magasztossan szomorú, kifejezési módja a mejelenített képpel viszont csodálatos.

    Hozzászóló: Szabó Attila | 2021. július 16., 19:10
  4. Gyönyörű gondolatok

    Hozzászóló: Tóth Lajos | 2021. július 17., 06:45
  5. Imádtam e versnek minden gondolatát.

    Hozzászóló: Nincsevics Andrea | 2021. július 17., 17:07
  6. Csodaszép gondolatok ezek arról,hogy az életben minden változik,és minden elmúlik…

    Hozzászóló: Bossányi Magdolna | 2021. július 17., 18:20

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés