Fölöttem van egy fekete holló,
olykor-olykor a vállamra száll,
beteg madár,
a vállamon pihen.

Közel van hozzám, miként az ég,
túl nagyra nőttem, azt hiszem,
által viszem,
haldokló társamat.

Által viszem őt a tenger sok vizen!
Alig bírja a lábam a terheket.
Sikítani, itt, nem lehet.

Csak az enyém a fekete holló.
Nem ismeri őt senki más.
Csőréből pici vérpatak.

Deasupra-mi un corb negru,
din când în când pe umeri-mi zboară,
pasăre bolnavă,
pe umeri-mi zace.

E aproape de mine, precum cerul,
am crescut prea mare,cred,
că dincolo am să trec,
prietenu-mi pe moarte.

Am să-l trec peste întinse mări!
Picioru abia mă mai ţine.
Să zbieri, aici, nu se poate.

Doar al meu-i corbul negru.
Nimeni, altu, nu-l conoaşte.
Din ciocu-i un fir de sânge.