Életének 81. évében január 4-én kedden elhunyt dr. Dobos Attila zeneszerző, táncdalénekes, fogorvos – tudtuk meg a híradásokból. 1941. április 27-én született, húszas évei elejére befutott énekes és a Táncdalfesztiválok népszerű zeneszerzője lett. Amikor 1969-ben első felségével, Mary Zsuzsival disszidált, dalait betiltották, lemezeit bezúzták.
Szenes Iván, állandó szövegírója is megsínylette ezt. – Isten véled édes Piroskám, jaj de régen hallottalak már. Két szerződ közül az egyik kinn ragadt, s megbüntették azt, ki itt maradt – verselte akkor az alkotótárs. A ’80-as évek közepén aztán hazajött és újra sikeres lett. 1994 novemberében a Hungexpon találkoztunk, melyből az alábbi interjú született:
Az operaszerző rendelője
Kép forrása: discogs.com
A Medical+Dental Szakkiállításon ismerős arcot fedeztem fel a Kőbányai Vásárvárosban: dr. Dobos Attila, a ’60-as évek híres énekese és zeneszerzője irányítja a munkát. – Mi történt azóta, hogy 25 éve elhagyta az országot? – kérdeztem a művész úrtól.
D.A.: 15 évig éltem Németországban, majd tíz évvel ezelőtt végleg hazatelepültem. Fogorvosként dolgoztam odakinn, s még akkor kapcsolatba kerültem egy svájci céggel. Hazatelepülésemkor megkértek, hogy legyek a tanácsadójuk. Azóta nekik dolgozom, magyarországi képviseletüket vezetem. Fogászati fúrók értékesítésével foglalkozunk.
– Mikor szokott rendelni, Doktor úr?
D.A.: Egyelőre nem veszek fúrót és fogót a kezembe, de ez nem végleges. Lányom elvégezte a fogorvos-tudományi egyetemet, túl van a szakvizsgáján. Neki fogok rövidesen berendezni egy szakrendelőt, ahol én is rendelni fogok.
– Sok fogorvos települt Sopronba, mert az Ausztriából átjövő betegeknek még mindig olcsóbb az itteni szolgáltatás. Ön is odaköltözik a lányával?
D.A.: Nem, a rendelőnk Budapesten lesz. Eleget éltem már külföldön, most már nem megyek sehová. A fővárosban születtem, szeretem Budapestet, itt akarok maradni, itt érzem jól magam.
– Zenészként, énekesként, szerzőként mik a tervei?
D.A.: Jövő nyáron mutatják be a Margitszigeten Madách Imre: Az ember tragédiájából írt operámat. Megjelent erről egy nagylemez is, ahol az egész szimfonikus zenekart magam helyettesítem szintetizátoron. Ez a takarékos megoldás nem várt eredményt is hozott: Rájöttem, hogy korunk hangszerének a szimfonikus zenekarok hangszerelésében is helyet kell kapnia! Az előadók között megemlítem Palócz Lászlót, Póka Évát, Pitti Katalint, B. Nagy Jánost, Begányi Ferencet, Sólyom Nagy Sándort, de még sorolhatnám tovább. A Margitszigeten is ők lépnek majd fel a jövő nyáron.
– Könnyűzenét ír-e még és kik a partnerek?
D.A.: A tavalyi Táncdalfesztiválra írtam egy dalt, de kidobták. (Lehet, hogy működik a slágermaffia?) Idén újra indulok. Egyedül írom a dalt, szerzőtársam nincs. Két fiatal tehetséges énekesnőt is felfedeztem, őket szeretném segíteni. Nevüket még korai lenne nyilvánosságra hozni. Majd ha befutnak…
– Művész úr, Ön sok időt töltött Nyugaton. Kelet-Magyarországot mennyire ismeri?
D.A.: Nagyon szép emlék fűz Debrecenhez. A Csokonai Színházban az Isten véled, édes Piroskám! című darabom több mint háromszázszor ment. Ez nagyon nagy szám, általában csak harminc előadás a megszokott.
– Kívánom, hogy operája is hasonlóan sikeres legyen és magánrendelőjében is szépen muzsikáljon a Svájcból importált fogászfúró! – írtam 1994. november 2-án szerdán a nyíregyházi napilap 7. oldalán, s a nekem ajándékozott nagylemezét is meghallgattam. Lányának, Angélának a 2011. Szenteste elhunyt Mary Zsuzsi volt az édesanyja.
Szóljon hozzá!