Martinek Jánossal, aki 1988-ban Dél-Koreában, Szöulban két olimpiai bajnoki címet nyert, Budapesten a Danubius Hotel Arénában beszélgettünk 2022. február 11-én a Peridot Fedett Pályás Nyílt Magyar Öttusa verseny sajtótájékoztatója után.
Martinek János (j) a szerzővel
János! világversenyeken összesen hét arannyal büszkélkedhetsz, köztük két olimpiai arannyal. Az első kérdésem: hogyan emlékszel vissza erre a két aranyra, amit 34 évvel ezelőtt szereztél?
Igen, 34 éve, nem olyan régen. De az a 34 év is, azt gondolom, hogy elég sok már ahhoz képest, ahogy érzem magam, hiszen még fiatalember vagyok. Legalább is belülről úgy érzem, hogy nagyon fiatal vagyok. Éppen ezért nagyon soknak tűnik ez az időszak. Ilyen távlatból is rendkívül jó élményeim vannak a versenyekkel, világeseményekkel kapcsolatosan. Nincs hiányérzetem. Elmondhatom, hogy szerettem, szeretem és szeretni is fogom az öttusát. Bármilyen változásokon megy is keresztül, hiszen tudjuk azt, hogy míg a sportolói pályafutásom tartott, az alatt is sokat változott a sportág. Szöulban az olimpián ötnapos versenyen indultam, ahol két aranyat sikerült nyerni. Atlantában szintén olimpián pedig bronzéremmel bizonyítottam azt, hogy az egynaposon is lehet jó eredménnyel versenyezni. Elmondhatom, hogy a világon pont ezért egyedülálló vagyok abban, hogy mind a két rendezési formában olimpiai dobogón állhattam. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy teljesen kerek a pályafutásom. Belülről abszolút boldogsággal tölt el, hogyha visszagondolok ezekre az eseményekre, versenyekre.
Menjünk vissza egy kicsit még a Szöulra. Hatodiknak értél be futásban, és így sikerült az aranyérem.
Az időm volt hatodik, de elsőnek értem be. De mivelhogy hendikepes futás volt, így mindenki amennyivel le van maradva, annyival indul később. Én második helyről indultam és ledolgoztam azt a hátrányt, amivel előttem volt a szovjet versenyző. Így a végén elsőnek értem be. Ismétlem, csak maga a futó időm volt hatodik a rangsorban.
Ezen múlt az arany, hogy sikerült ez a ragyogó teljesítmény?
Nem csak ezen, hiszen öttusáról beszélünk, mind az öt napon. Hatodik lettem lovaglásban is, egy veréssel és egy másodperc időtúllépéssel. Aztán következett a vívás, ahol második lettem Fábián Laci mögött. Azonos pontszámunk volt, csak én kaptam azt hiszem még mínusz büntetést fegyverhiba miatt. Ezzel már átvettem a vezetést a második napon. A harmadik napon az úszásban a mezőny első harmadában végeztem. Lövészetben hasonló volt az eredmény, tehát ott se voltam azért az élmezőnyben. Az úszással még megtartottam a vezető helyemet. Lövészetben visszacsúsztam a második helyre. És a második helyről rajtolva elsőnek értem célba a hendikep futás végén, és ez biztosította nekem az aranyat.
Az előbbiekben már szóltál a sportágban bekövetkezett változásokról. Nem is tudok hasonló sportágat, ami ennyi változáson ment keresztül. A régebbi időkben, még a Balczó idejében minden verseny után kaptak a versenyzők egy aranyérmet, a napi eredményhirdetés után. Akkor utána jött az első változtatás. Ezeket a változtatásokat te hogy élted meg? Különösen kíváncsi vagyok erre a mostanira, ami ellen az egész öttusa sport fel van lázadva. Szerinted Klaus Schörmann, a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke nem tudott volna ennek ellenállni?
Az a baj, hogy nem látunk teljesen mögé bizonyos dolgoknak, ezért nem tudok 100 százalékosan hiteles lenni ennek a megválaszolására, hogy mennyire tudta volna ő most befolyásolni, vagy megtartania versenyszámokat, ezt a versenyformát. Az átalakulásoknak különböző okai vannak. Az egyik a lóvédelem volt, az egészségügy, mind a sportolók, mind az állatok felé. Hiszen, ha csak a lovaglást nézem, ugye tereplovaglás volt még a Balczóéknak. Tehát csak fölborulni lehetett, meg megsérülni, mind ló, mind a lovas részéről. Könnyítések voltak folyamatosan észlelhetők ebben a sportágban. Aztán volt olyan, amikor a lovaglás volt az utolsó versenyszám. Tehát a pozícióját is az öttusán belül néha áthelyezték. Most, arra a sorsra került, hogy kikerül az összsportágból. Ha belegondolunk abba, hogy mit ír elő a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az Agenda 2020+5-ben, hogy a fiatalokat meg kell fogni, elérhetővé kell tenni a sportokat, akkor az öttusában, azt gondolom, a lovaglás az egyik legdrágább sportág, hiszen mindig a nem fizető országnak, aki rendezi a versenyt, annak kell kiállítani a lóállományát. Nagyon kevés az a nemzet az öttusában konkrétan, amelyik saját lóállománnyal rendelkezik. Azzal, hogy idegen lovakon lovagolunk, ezzel megnehezítik a lovasok dolgát is. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban kéne tudniuk megtanulni lovagolni. De vannak, szerencsére elsősorban nem magyar probléma ez, olyan külföldiek, akik nem igazán tudták megoldani a feladatot. Ez köszönhető annak, hogy nincsenek saját lovaik, fizetnek érte, és csak alkalmanként járnak le, tehát nem kapnak olyan rendszeres képzést ezen a területen, amivel még jobbá válhatnak. Növelni kellett az országok indulói létszámát magában az öttusában, vagy magában a UIPM-nek, ez is egy komoly feladat a NOB felé. Úgy lett növelve, hogy van a Laser Run. Vannak olyan országok, akik csak a Laser Runt űzik, vannak olyan országok, akik csak háromtusáznak, sőt vannak olyan országok, akik négytusáznak. A változást az is hozta, ha a négytusáig rendeznek világversenyeket, akkor 10-15 ország is verekszik, kapkod a versenyrendezés jogáért. Ahogy bejön a lovaglás, úgy már keresni kell azokat az országokat, akik egyrészt képesek, másrészt megtehetik azt, hogy versenyt rendezzenek. És ez is befolyásolhatta azt a döntést, vagy előidézhette, hogy újabb változásra van szükség a sportágban. De változott a lövészet, hiszen régen 25 méteren forgó táblára, éles fegyverrel lőttünk, aztán bejött a légpisztoly, álló lövészet. Most már szinte mondhatni azt, hogy játékpisztollyal, lézerpisztollyal lövöldözünk. Ez abszolút veszélytelen, viszont célszerű, mert egy stadionon belül veszély nélkül, bátran használhatjuk ezt az eszközt. Igazából ugyanolyan hatása van tényleg, mint hogyha az ember lő. A vívás is változott, hiszen öt perces volt egy vívóasszó, nagyon-nagyon hosszú, elhúzódott. Aztán levitték három percre, később levitték egy percre. Most már egyperces. Aztán bevezették a vívásba a bónuszt: van egy alapvívás, ami meghatározó, most is az új formában lesz egy alapvívás, ami viszi az elődöntőbe és a döntőbe a versenyzőt. Tehát avval a pontszámmal fog végig versenyezni. És csak a bónusz vívás van azokon a napokon, amikor konkrétan a versenynap van ez elődöntő és a döntőben. Akkor ott a futás. Régen egyperces futás volt 4 kilométeren, terepben, eltűnt az ember az erdőben, tizenegynéhány perc múlva visszajött, semmit nem látott belőle a média. Tehát a szurkoló is csak bizonyos részt látott ebből át. Azzal, hogy bejöttünk egy sportpályára, úgy a teljes futótávot végig lehet kísérni, rövidült is a táv, mert régen 4 kilométer volt, aztán levitték 3 kilométerre. Aztán 3 x 1000, 4 x 800, most meg már 5 x 600 lesz az új versenyformában. Ezek nemcsak magát a versenyformát alakítják át, hanem a felkészülést is, hiszen minden távra másképp kell készülni. Talán az úszás az, ami a legkevesebbet változott, ugyanúgy medencében van és a 300 méterről levitték 200 méterre – ez az összes változás igazából. Illetve a pontszámok azok, amik változtak, tehát az egy úszómásodperc már nem ér annyit, mint a régi rendszerben. Nagyon sok változáson ment keresztül a sportág. Azt gondolom, hogy az elsődleges cél az, hogy fenn tudjunk maradni az olimpián. Tehát, hogyha olyan döntés előtt állunk, hogy megtartjuk a lovaglást, de nem leszünk olimpiai versenyszám, akkor milyen jövőt és milyen perspektívát adunk azoknak a fiataloknak, akik szeretnének olimpiai versenyszámban versenyezni? Tehát ezt az esélyt, ezt a reményt elvesszük tőlük. És lehet, hogyha beteszünk egy új számot, úgy se maradunk olimpián, de akkor még mindig megvan az esély. Így meg viszont azt gondolom, hogy jóval kevesebb. A változáson valahogy mindig túltették magukat a versenyzők, és mindig alkalmazkodtak a körülményekhez. Én úgy gondolom, hogy a jövőben is ez lesz a feladat, hogy a körülményekhez alkalmazkodunk. Így azt mondom, mindenkinek ugyanaz a körülmény lesz és ugyanaz a versenyszám.
Nagyon köszönöm, mert azért most néhány olyan szempontot mondtál, amin érdemes elgondolkozni. Most nézzük a jövőt. Tehát bár itt a női szövetségi kapitány, amit elmondott, nem volt túl optimista. Te mint a férfi csapatnak a kapitánya mikor lennél elégedett ezzel a Peridot versennyel?
Mindenféleképpen szeretnék dobogós magyar versenyzőt látni. Ez az egyik olyan, amivel elégedett lehetnék.
Bocsáss meg. Ez teljesen ellentétes a női szövetségi kapitány által elmondottakkal. Te optimista vagy, ő meg pesszimista.
Nem szabad azért összekeverni a női-férfi mezőnyt. Hiszen a férfi mezőny az sokkal gazdagabb, sokkal több versenyzővel rendelkezem, és sokkal több versenyzővel tudok harcba menni egy-egy ilyen versenyen. Tehát felnőtt válogatottban 10-12 olyan versenyző van, akinek van esélye, és jó versenyző is. Míg a hölgyeknél ez a létszám jóval kevesebb. Tehát ott igazából ez a Peridott ez egy felkészülési verseny, ami utat mutat a következő világkupákra, és azt követő világversenyekre. Tehát ez a verseny számukra nem válogató verseny. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnének jól versenyezni, vagy jól szerepelni. A fiúknál pedig minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy össze tudjam őket hasonlítani azonos versenyeken. Na most azonos versenyeken eszméletlen nehéz őket összehasonlítani, hiszen itt a Peridoton annyi magyar indul, amennyi csak tud, tehát az összes magyar be van nevezve, aki öttusára alkalmas. Öt- és négytusára, mert lesz olyan, aki még csak négytusázó, de elindul ezen a versenyszámon. Ezt követően a budapesti világkupa az egyetlen az, ahol 12 embert tudok megméretni. Az összes többi világkupára 4 versenyzőnél többet nem tudok elvinni. Nagyon nehéz úgy versenyeztetni, hogy mindenki a megfelelő rutinnal és a megfelelő tudással bírjon, és kapjon mindenhol lehetőséget, mert nincs rá opció. Régen, amikor én versenyeztem, 6 világkupa volt, nem 4, egy évben, és a 6 világkupán 8 magyar is elindulhatott akár. Tehát ez csak pénzkérdés volt, hogy kiutazunk, vagy nem utazunk ki. Akkor sokkal jobban lehetett menedzselni egy-egy versenyzőt, és jobban lehetett, hogy úgy mondjam, tolni, és hamarabb szedett fel olyan rutint, amire szükség volt, mint manapság. Hiszen manapság a négy verseny az nagyon-nagyon kevés számunkra, hogy évente négy versenyen elinduljon, és ott rutint szerezzen. Versenyrutint versenyen lehet megszerezni. Ha nem tud elindulni, akkor nagyon kis esélye van, hogy oda kerüljön.
Mikor lesz a következő világbajnokság?
Azt nem tudjuk. Cancúnra volt kiírva július végére Mexikóra, mivelhogy ott is választások vannak, így bizonytalan a jövője, vagy a támogatása a versenynek.
Elképzelhetetlen, hogy mi rendezzünk egyet?
Ebben az évben biztos, hogy elképzelhetetlen. Egyrészt azért, mert előző októberben, novemberben kellett meghatározni, eldönteni, beadni az EMMI felé, hogy milyen versenyeket rendezzünk idén, amit szeretnénk, hogy ők támogassanak. Három versenyre adtunk be igényt: fedett pályásra, a hazai világkupára is és egy hazai Európa-bajnokságra. És igazából ezt az igényt lefelezte az EMMI, tehát 50%-ból kell most jelen pillanatban gazdálkodnunk, amiből abszolút maximum, csak a világkupa jönne ki. Tehát nagyon-nagyon meg vagyunk most szorulva. És hát bízzunk abban, hogy az élet majd megoldja, és valamilyen lehetőséget fogunk tudni biztosítani, hogy ne kelljen lemondani egy Európa-bajnokságot. Világbajnokság tekintetében talán a 2024-es az, ami a Magyar Öttusa Szövetségnél szóba jöhet. Éppen azért, mert az lesz egyrészt az utolsó kvalifikációs világbajnokság az olimpiára, a párizsira. Ráadásul az utolsó öttusa lovasszámmal együtt lebonyolított világbajnokság. És mivelhogy magyarok vagyunk, méltóan szeretnénk ettől a versenyprodukciótól búcsúzni, és azt gondolom, hogy az ad rá esélyt, hogy esetleg azt megpályázzuk, vagy nekünk ítéljék. Ebben bízunk. Tehát, ha célként lebeg előttünk egy világbajnokság, akkor az a 2024-es lehet, korábbi nem.
Köszönöm a beszélgetést!
Én is köszönöm!
Hozzászólások