Anya
Ki szeret engem helyetted?
Nincs út oda hozzám, senki,
ölemben kezem morzsolom,
nem ölel, úgy nem tud senki.
Ahogy nem tudhatom, hogyan,
hisz nem lehettem még gyerek,
mert csak kinőttem, mint a gaz,
mit tőből tépnek a kezek.
De szívós ösztöne kihajt,
semmi földbe kapaszkodik,
s fölér más virágok közé,
szirmot bont és ámuldozik.
Napot lát végre, s felleget,
szellő hoz szirmaira csókot,
levelén pillangók ülnek,
és a hétpettyes küld bókot.
Aztán egyre nő és szépül,
dísze egy óriás rétnek,
s egy egész, röpke nyáron át
övé a nagybetűs Élet.
És mégis marad egy érzés,
a szíve csukódik este,
álma a hold körül bolyong,
és könnye a harmat reggel.
Ki szeret engem helyetted?
Hozzászólások