Isten veled! • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Isten veled!

 

Az élet egy lutri.
Foganáskor húzod
az első cinkelt lapot,
s még csak a meleget áhítod
az ismeretlen földi világban,
és máris levegőért kapkodsz.

Mit tudnak rólad?
Szinte semmit, ami fontos,
de hiszik, hogy sokat.
Ellent nem mondhatsz,
ők már nem értenek,
s pókerarccal néznek:
mindent érted tesznek.

Az ősi nedűt, ami a mindennel
közös, lemossák rólad az új világod
álrendje szerint, aztán szólnak:
– Íme egy főpályaudvar! – s kitesznek,
és tiéd a számlálhatatlan sínpár,
valamerre futó tévutak egyike.

Vannak,
akikre kísérők várnak,
és reszketve állnak,
akikre csak a kibicek,
és szenvtelen továbblépve,
néha meg sem várják,
hogy vonatod felvesz-e,
vagy épp átgázol feletted.

Ó, te Sors – minek nevezzelek?
Miért köszön, hogy – Isten veled!
ha épp a teremtett, az ember meg ellened!?

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS