Az utca túl van a nappal zaján,
lehunyt pillaként zörög a redőny.
Felhőfátylat von a hold, a vén kaján,
s az est eldől a páradús tetőn.
Giccses sóhajokról álmodoznak
az égre porosodó csillagok.
Valahol lánc csörög hosszan,
üres hinta környékez kispadot.
Árnyéka helyén fészkel a bokor,
borzas verebe álmos és komor,
s tornya csendre inti a harangot.
Az én lassan vágyaival lesz rokon,
elnyúlik, mint suhintás a boton,
szemére szállnak bádoggalambok.
Hozzászólások