Frissen kilépni, aztán átlépni
a soron következőn is –
lehetőleg nem megadni
csak átadni magad
egy újszülött áramlatnak
és szembemenni törmelékével,
ha már kikerülhetetlen.
Lehetőleg menteni lábadat,
csuklódat egy újabb
kényszer bilincskattanásától
és nem elnyűtt szózatokba,
gyerekes, köznapi aggódásokba
ölni időt, maradék velőt.
Azért is kibukni, magasra tartott fejjel,
lábujjhegyre állni, ha kell,
kapaszkodni, mint gyökérbe,
parti ágba az árban sodródó parány
s mig illatot,virágport
hord eléd a szél: sorsodat cselekedni.
Lehetőleg elindulni minden reggel
a friss hó apró jelei mentén,
mintha csak egy isten lépkedne előtted.
*
Jelen írás a Total Art Nemzetközi Művészeti Egyesület „Tanulni kell magyarul és világul” címmel, Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett alkotói pályázatán különdíjban részesült.
Hozzászólások