– születésnapomra –
Megszülettem, nem érdemem.
Érdemes volt, nem érdemes?
A világon nem rontottam,
tudom, nem is javítottam.
(Volt Megváltó! Sikertelen?
Maradt ember embertelen.)
Gonoszsággal szakítani,
és a jóra tanítani –
ezt hírdettem, ennyit tettem.
A Keresztet nem vihettem.
A magamét, azt cipeltem.
A súlyától néha sírtam,
hetven évig mégis bírtam.
Vivém holtig keresztfámat,
s elhelyezém azt fejfának.
Lészen rajta sírfelirat:
Akad-é, ki engem sirat?
Sose bánkódj, mert nem nyomaszt,
nem teher már ez a kereszt.
Jásd, 2011.

Keresztemmel ma szomorúan Videcz Ferencre emlékezem.