Interjú Vona Gáborral
Olvasva a 2016-os Facebook bejegyzésedet, amelyben megpróbáltad elmagyarázni miért kell a Jobbiknak mérsékelt párttá válnia, úgy tűnik, hogy ez egyedüli döntésed volt. Ha így történt, akkor csináltál „kockázatértékelést”, felmérted-e azt, hogy a Jobbik tagsága, szimpatizánsai megértik a döntésed okait és követni fognak?
(Arról nem tudom tudsz-e, hogy – ahogyan Krékó és Juhász (2017, 129 old.) megjegyzi –, nagyon ritka amikor egy radikális pártot pont az a vezető viszi mérsékeltebb „vizekre” aki a radikális arca volt a pártnak.)
Nem készült semmilyen felmérés erről. Ez előbb az én „személyes néppártosodásom” volt, bármennyire is nagyképűen hangzik. Miután magamban azt éreztem, hogy egy egészen más politikai stílust kívánok képviselni és ez tartalmilag is sok mindent módosít, megkerestem a pártban azokat a személyeket, akik ebben a partnereim lehettek és elindítottam a folyamatot. A másik lehetőség az lett volna, hogy elhagyom a pártot, de az egy elnöktől még furcsább lett volna, minthogy a saját képére akarja formálni a pártot. Egyébként lehet, hogy az elemzők szemében én voltam a párt radikális arca, de ez valószínűleg abból fakad, hogy soha sem vették a fáradtságot, hogy igazán megismerjék a Jobbik belső mechanizmusait vagy akár szavazótáborát. Én szinte végig a párt centrumában voltam a néppártosodás előtt. Valószínű, hogy a vezetőt azonosították azzal a képpel, ami a Jobbikról kialakult. Itt pedig jeleznem kell, hogy az a legradikálisabb időszakában sem volt olyan radikális, mint amilyen a sajtóban. Nagyon kevés elemzés vagy elemző volt képes és hajlandó szembenézni azzal a problémával, hogy egy „szélsőjobboldali”, „neonáci” párt hogyan szerezhet egymillió szavazót? Vagy ennyi náci van, vagy a párt nem náci. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy ne lett volna akár nekem, akár a pártnak számtalan vállalhatatlan megnyilvánulása, vagy ne lettek volna a párt jobb szélén valóban szélsőjobboldali emberek, de ez egy része volt a radikális Jobbiknak és nem a lényege. A néppártosodás során pedig ezeket igyekeztem kitolni a Jobbikból. Több-kevesebb sikerrel.
A mostani tudásoddal megtennéd-e ugyanezt a lépést ugyanígy? Ha nem, min változtatnál?
Igen, megtenném. Mivel nem lennék egy pártot képes vezetni, ha nem hiszek abban, hogy amit képviselek, az helyes. Amin változtatnék, hogy a párt szervezetek feletti befolyást nem engedném át másnak. Én inkább a politikai, szakmai és kommunikációs részére koncentráltam és a humán részét leszerveztem. Sajnos nem lett volna szabad, mert ezzel lényegében a párt belülről hasadt ketté, az egyik oldalon az én vonalamat követők – és a szavazók többsége, a másik oldalon a párt közép és helyi vezetőinek egy jelentős része.
A következő kérdésem pedig a londoni 2014, 2018-as látogatásaiddal kapcsolatos. 2014-ben a brit sajtó hatalmas hisztériát csinált körülötted, viszont 4 évvel később csend honolt a médiában. Mi erről a véleményed és hogyan élted meg ezt a kettősséget (2014, 2018)?
Én mind a kétszer azt láttam, hogy a rendezvényünket igyekeznek megzavarni. Az tény, hogy 2014-ben ez sokkal intenzívebb volt, ott majdnem meg is lincseltek. Ennek a hátteréről keveset tudok, hogy ki állhatott mögötte fogalmam sincs, nem csak a kormányra gyanakszom. De az biztos, hogy szervezett volt. Ettől függetlenül a Jobbik támogatottsága a külföldi magyarok körében mindig is magasnak számított, és nekem ez volt a fontos, a többit meg betudtam a cirkusz részének.
2019-ben megalapítottad a Második Reformkor Alapítványt amely egy „politikai oldalakon és ideológiákon kívül álló, ügyek mentén szerveződő, a társadalom összetartozását szolgáló közösség”. Technikailag ez mit jelent?
A 2RK egy csapat, ahol aktívan kb. 50, kisebb rendszerességgel kb. 100 ember tevékenykedik. A célunk egy olyan polgári értékrendű, nyitott és vitaképes hálózat létrehozása, ami sem a kormánypárt, sem az ellenzék gravitációjába nem kerül bele, hanem önálló pólust képez. Nincs nagyobb támogatónk, kisebb adományokból gazdálkodunk, egy fizetett alkalmazottal, egy irodában, a többi társadalmi munka.
A 2RK jövője nyitott. Nagyon sok civil projektünk, tervünk van, de egyre több olyan hang is van, ami politikai szerepet szeretne. Ez egy nehéz és komplex kérdés.
Hozzászólások