Költészet Napjára
– Ha verset írsz, ne csak magadnak
rójad a sorát, ha magyar vagy!
Érezd át, másnak ez mit jelent,
hidd a múltad, jövőd és jelent.
Aki mindig mindenben jobbít,
nem csupán szajkózza, hogy jobb itt.
Ha kell, nem csak lapít, szólni mer,
meggyőzni sem lehet semmivel.
– Ha verset írsz, úgy írd, hogy fájjon
neked is, s akit ver majd szájon!
Minden másképp van, mint kellene,
nincsen a nyomornak kelleme.
Ígéret hamisan csillog ott,
hol titkon kaptál már billogot.
Hiába hitted, minden más lesz,
sok plakáton hamis a vátesz.
– Ha verset írsz, úgy írd, tudd, kinek.
Ne bánts szenvedőt, ne dúlj hitet,
de hadd vágjon romlott lelkekbe,
mint orvos kezében a penge,
hol a szem éles, az agy hideg,
nem sérül meg az érző ideg,
s mintha Isten szeme figyelne
pentaled fény mögül kikelve.
– Ha verset írsz, a béred semmi,
tudd, mit jelent költőnek lenni.
Nemcsak otthon, hova térsz haza,
őseid úgy hívták: szép haza.
Tanulj vad folyón hidat verni,
és azon végül át is menni.
Ne mentéd, szíved legyen magyar,
hamisságra rájönnek hamar.
– Ha verset írsz, már nem hibázhatsz,
és érzelmekkel sem cicázhatsz.
Rodostódban is veled Zágon,
s édes nénéd szülői ágon.
Tiéd ez a szélfútta otthon,
s mit anyanyelven beléd oltott.
Folyóban érted hallgat a mély,
ne légy árral úszó dinnyehéj!
Hozzászólások