Mikor elalszik kint a lámpasor,
s a pirkadatban pislákolnak a hajnali
abalakok, és ásít a paplannal kicsiny lakója,
kezében ott szorong apró kis manója
az időnek és megbillent mutatója rám
figyel, lebontva az éjszaka leplét köröttem,
s bár még nincs meg az összes kellék,
kapaszkodom a szokott és nappali
gondolatokhoz. Lassan önt el a puha
nyugalom: nincs későn se korán, itt topog
a reggelem édesen, bután mellettem.

S ha néha eltévedek, s az esti harangszó
után révedek, régi csókok hevén merengve
ellágyul még az őszi lét, kibomlik az, az égi
szép érzés a szívben, s mint nárciszok
körül a ficánkos napsugár kicsalja az illatot,
és márciust figuráz, úgy foszlanak gondjaim
ez édes, röpke pillanatokra.

2023 április, Szelek hava

Megosztás

Tweet