A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben
Az 1956. november 11.-i lapszám országos és helyi gazdasági cikkei (harmadik rész)
A Pécsi Rádió Stúdiója Anno (Forrás: Wikipédia)
A múltkori részben szó volt az akkori Zetkin Klára utcai (ma ismét Szent Mór püspök nevét viseli) Pécsi Rádió Stúdió működéséről. Most a lap 3. oldalán lévő rádiónyilatkozatot idézem, amelynek több jelentése van. Az első, hogy most jelent meg először egy városvezető névvel a lapban 1956. november 4. után, a második pedig éppen az, hogy fontos bejelentéseket tett. (Akár csak a forradalom napjaiban, amikor ugyanő töltötte be ezt a tisztséget.) Nézzük hát a november 11.-i közleményeit.
„Elegendő élelmiszere van a városnak” ez volt a főcím, az alcím pedig ez: „Györkő Antal, a városi tanács elnökének rádiónyilatkozata.” Az előre „letisztázott” monológot közlöm:
„Röviden tájékoztatni szeretném Pécs lakosságát a közellátás jelenlegi helyzetéről. A kenyérliszt készlet körülbelül 15 napra elegendő. A múlt napokban napi 5-6 vagon kenyeret és harmincezer bucit sütöttek naponta. A város normál napi szükséglete 4 vagon kenyér. A kenyérsütéshez öt napig elegendő élesztő áll rendelkezésre. Mind a liszt, mind az élesztő idejében történő utánpótlására már történtek intézkedések. A kenyérellátás zavartalanságáért a városi tanács végrehajtó bizottsága köszönetet mond a sütőipari dolgozóknak, akik a legnehezebb napokban is áldozatkészen és önfeláldozóan végezték munkájukat.
Györkő Antal ultimátuma a forradalom alatt (Forrás: Wikipédia)
Tejből a naponta szükséges mennyiség naponta rendelkezésünkre áll. Csupán a kiszállításban vannak zavarok a kijárási tilalom folytán. Emiatt nem kaphatják meg a fiókok reggel nyolc óra előtt a szükséges tejmennyiséget. A tej jelenleg egyféle minőségben kerül forgalomba azért, hogy a szállítási nehézségek ellenére biztosíthassuk az egyenletes elosztást, emellett a kannahiány is indokolja, hogy ne külön kezeljék a csecsemőtejet. Sajtból annyi áll rendelkezésünkre, amennyi a város és a megye egyhónapi fogyasztásához elegendő.
Pécsett jelenleg három vagon zöldárut és 25 vagon burgonyát tárolnak. Ezen felül a vidéki raktárakban több hétre elegendő zöldség, bab, burgonya vár szállításra. Fennakadás mutatkozott a zsírellátásban. Az Állatforgalmi Vállalat változatlanul szállít megfelelő mennyiségű vágóállatot, ha ennek folyamatos feldolgozása megindul, a város hús- és zsírellátása biztosítva lesz. Tőkehús már most mennyiségben áll a fogyasztók rendelkezésére, a töltelékáruból naponta 40 mázsa készül.
Hiány van tojásból, bár a megye állami gazdaságai nagy segítséget nyújtanak a hiány leküzdésére. A tojáshiányt egyes lelkiismeretlen emberek üzérkedésre igyekeznek kihasználni, és mértéktelenül magasra verik fel a tojás árát. A piaci felhozatal várható javulásával és a szervezett ellátással nemsokára fedezni tudjuk a tojásszükségletet. Cukorból 7-én (sic!) érkezett 6 vagon. A város cukorszükséglete ezzel 7-8 napra el van látva. A további mennyiségek szállítására kellő intézkedéseket tettünk. Sóból, konzervből, étolajból kellő mennyiség áll rendelkezésre, csupán szállításukról, illetve szétosztásukról kell gondoskodni.
A Pécsi Városháza homlokzata (Forrás: Wikipédia)
Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy az élelmi- és a fontosabb közszükségleti cikkek kellő mennyiségben állnak rendelkezésre, csupán a szállítási nehézségek okoznak átmeneti zavarokat. A város lakossága meggyőződhetett arról, hogy az október 23-a óta eltelt idő alatt a víz- és áramellátás zavartalan volt. Ezt a közművek dolgozói lelkiismeretes és önfeláldozó munkájának köszönhetjük. A továbbiakban azonban a zavartalan közszolgáltatás elsősorban attól függ, hogy üzemeink dolgozói megkezdjék a normális termelőmunkát. Elsősorban a széntartalékok folyamatos pótlására van szükség.”
A
Pécs, a Széchenyi téri volt megyei tanács (Forrás: Kitervezte.hu)
z MSZMP „helyi hírharsonája” – természetesen központi pártutasításra – elérkezettnek látta az időt, hogy a „zűrös napok” után a pécsi közellátásról közöltek adat gazdag tanácselnöki monológot. (Amely persze az utókornak helytörténeti jelentőséggel bír.)
Folytatván ezt a sort, vigyázó szemünket a lap harmadik oldalán, az előző írás alatti „Négymillió tégla vár elszállításra” című cikkre vessük. „A Baranya Megyei Tanácsi Téglagyári Egyesülés vidéki üzemeiben – kivéve a mágocsi és a szigetvári 2-es üzemet – a forradalom napjaiban is zavartalanul folyt a munka. Ács Gyula igazgató elvtárs tájékoztatása szerint négy és félmillió tégla vár elszállításra. Ugyancsak négy és félmillió nyerstéglával is rendelkeznek, amelyet – ha elegendő szenet kapnak a kemencékhez – rövidesen kiégetnek. Tehát egyedül a szénszállításon múlik, hogy a téglagyárak termelnek-e az elkövetkező hetekben.
A téglagyárakban – a dolgozók korábbi kérése alapján – megszűntetik a normát. A megyei tanács ipari osztályának utasítása szerint a norma megszűntetését már a téli földforgatásnál bevezetik. Számítások szerint a dolgozók keresete nem kevesebb, hanem inkább több lesz, mint a norma szerinti kereset. A jól működő kemencéknél továbbra is 2-3 ezer forint kereshetnek a dolgozók. A norma megszűntetésére, az új bérezési rendszer bevezetése kedvező visszhangra talált a téglagyári munkások között, mert ezzel régi sérelmükre kaptak gyógyírt.
Pécsi Állami Áruház Anno (Forrás: Régi Pécs)
A munkástanácsot, amely eddig ugyan jól dolgozott, újra meg kell választani, mert a zavaros napok idején nem volt mód a megye területén szétszórtan lévő üzemek közötti együttműködésre, s a munkástanácsban nem képviseltette magát minden üzemük. Az új választással ezt a hibát kijavítanák.”
A forradalom leverése utáni hét közellátásának egy újabb szelete tárult föl itt, amelyet érdemes volt idézni, amely az október végi megyei „hétköznapi” eseményeket egészíti ki. Persze az akkori baranyai jellemző könnyűipari struktúra szintén fölvillan az utókor számára, mégpedig a megyei tanácsi kezelésben lévő gyár helyzetének leírásával. Nem is beszélvén arról, hogy a cikkben forradalom szerepel – amit „elfelejtettek” helyesbíteni…
Folytassuk „lapsétánkat” egy újabb „közellátási szelet” fölvillantásával, amely a város egyik fontos elárusító helyére vezet el bennünket, és a „Mérséklődnek a piaci árak” címet, valamint a „Nő a felhozatal” alcímet viseli.
Pécs Széchenyi téri villamos 1959 (Forrás: Wikipédia)
„A szombati piacon nagy örömmel tapasztalták a háziasszonyok, hogy hirtelen megnőtt a felhozatal. Rengeteg baromfit, hízott libát és kacsát, töltenivaló tyúkot és rántanivaló csirkét kínáltak eladásra. Nagyon sok zöldséget, főzelékfélét hoztak a parasztok. Mérséklődtek az árak is. Erre jótékony hatással volt, hogy az állami gazdaságok sok baromfit és tojást árusítottak. A tojást darabonként – sajnos ők is – két forintért adták. Ez ugyan pozitív volt abból a szempontból, hogy a parasztok sem kérhettek többet. De egy tojásért két forint, még mindig nagyon sok.
A rántanivaló csirke párja 25-35, a tyúkok párja súlyuk szerint 50-80 forintért kelt el. A hízott libát kilónként 25-27 forintért árusították. Sokan vásároltak a friss, melegágyi zöldsalátából, amelyet fejenként 1-3 forintért adtak el a termelők. A zöldpaprika kilónkénti ára 5-6 forint volt”
A ma háziasszonyának külön érdekességet nyújtanak az akkori árak fölidézése a negyedik oldalon. (Hja, hogy akkor és ma mi a drága, „csupán” évtizedek és korok kérdése…)
Most pedig az akkori oktatási helyzetre is vessünk egy futó pillantást. Mivel a közelgő tél fontossá tette a tantermek fűtését, a „Melegek lesznek a tantermek” címmel megjelent „megnyugtató tudósítás” nem kevésbé volt fontos az itteni közvélemény számára, különösen akkor, ha az „hibajavító” célzattal készült.
Pécs Széchenyi téri busz (Forrás: Totalcar.hu)
„A Dunántúli Napló november 10-i számában közlemény jelent meg ’Megkezdődött a tanítás. Fűtött tantermek várják a diákokat’ címmel. Szombaton azonban jelentették, hogy az iskolákban, diákszállókban pénteken és szombaton nem fűtöttek, az általános iskolákban is hidegben ültek a gyerekek. Dr. Molnár Péter, a városi tanács oktatási osztályának vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: ’A gazdasági vezetőt, Tamási Bélát felszólítottam, fordítson nagy gondot a fűtési problémákra. Én magam is tárgyaltam a szovjet városparancsnokkal, aki ígéretet tett, hogy az iskolák, diákotthonok részére a szénszállítást megkönnyíti.”
A helyzet leírása mellett ismét elővillant az igazi helyi hatalmi erő, a szovjet városparancsnokság szerepe, amely már előzőleg is fölbukkant. Bár vészesen igyekeztek nem beszélni róla, időnként kénytelenek voltak leírni, hogy a kijárási tilalom mennyi akadályt okozott már a hétköznapi élet vitelében is.
Végül a „Használd ki a Pestre járó gépkocsikat!” című, szintén a negyedik oldalra került cikket közlöm. „Az Építőgépipari Egyesülés főmérnöke, Herczfeld József jelenti, hogy a mészégetők további üzemeltetése hamarosan lehetetlenné válik, ha nem sikerül fűtőanyagot szerezni. A mészégetők üzemeltetéséhez nem feltétlen szén szükséges. Olcsó és nagy kalóriájú fűtőanyag a savgyanta, amelyet a szénégetőkhöz már korábban is használtak. Savgyantát korlátlan mennyiségben lehetne beszerezni a csepeli olajfinomító telepén, amely már valószínűleg megközelíthető.
Pécs, MSZMP székház 1960 (Forrás: Wikipédia)
A Budapestre élelmiszert szállító gépkocsik hazafelé jövet hozhatnának elegendő savgyantát, amely biztosítaná a mészüzemek működését, s esetleg a téglagyáraknál is meg lehetne próbálni a savgyanta ideiglenes alkalmazását. Javasoljuk a megyei tanácsnak, vegye kezébe az ügyet, és szervezze meg a szállítást.”
Ismét a helybéli közigazgatási központ jelentős szerepére történt utalás itt. Mai észjárással már nem is gondolnánk, hogy a megyei tanács milyen sokoldalú tevékenységet folytatott abban az időben, már csak ezért is érdemes mai szemmel végigolvasni ezeket a cikkeket. Bár igyekeztek azt bizonygatni, hogy az ipar és a közellátás területén javulás tapasztalható, és az arra hivatott „helyi nagyságok” mind a megyén, mind a megyeközpont városában igyekeznek úrrá lenni a meglévő nehézségeken, azért kiviláglott: még koránt sem olyan kedvező a helyzet, mint aminek igyekeznek a sajtójukban lefesteni…
Hozzászólások