A Magyar Tudományos Akadémián zsúfolásig megtelt dísztermében a Nobel-díjas csillagász, Adam Riess tartott nagysikerű előadást 2023 április 19-én. Előadásában elmondta, hogy kutatócsoportja hogyan fedezte fel az univerzum tágulásának gyorsulását, és hogy a sötét energia természetének megértése miért jelenti az asztrofizika és kozmológia egyik legnagyobb megoldatlan rejtélyét. A Nobel-díjas csillagász előadásában arra is kitért, hogy a legfrissebb kutatások szerint az univerzum továbbra is ellenáll minden arra irányuló vizsgálatunknak, hogy minél pontosabban megértsük a működését.
Az előadás után három médium lehetőséget kapott, hogy interjút készíthessen vele, köztük lapunk is.
Adam Riess (j) és a szerző (b)
Professzor Riees! Hogyan befolyásolta az életét a Nobel-díj odaítélése, hogyan változott meg a karrierje?
Azt mondanám, hogy ugyanúgy folytatom a kutatásaimat, mint korábban, csak sok meghívást kapok érdekes eseményekre, amelyeket meg kell, hogy mondjam, nagyon élvezek. De lényegében a szakmai karrierem a régi mederben folyik.
Milyen új eredmények vannak a tanulmányában, amelyet a világegyetem tágulásáról írt, és amiért megkapta a Nobel-díjat?
Nos, ez a „Hubble-féle feszültség” kérdése érdekelt engem. Az, lényeg, hogy az univerzum nem ugyanazzal a sebességgel tágul, mint amit jósoltak/kiszámoltak nem sokkal az Ősrobbanás utánra. És ez egy nagy rejtély.
Milyen tanulságokat vonhatunk le az univerzum tágulásának felfedezéséből az asztrofizika mellett?
Azt mondanám, hogy a kísérlet mindig jobb, mint az elmélet, hogy mindig tovább kell keresnünk, és ezt csináltuk, és folytatnunk kell.
Kikkel működik együtt, például tudósokkal és kutatócsoportokkal, elméletének és kutatási terveinek fejlesztése érdekében?
Igen, mint ahogyan most itt vagyok ezen a találkozón, együttműködöm a tudosokkal a világ minden tájáról. Az itt élők nagyon okosak, különböző nézőpontjuk van, érdekes adatokat figyelnek meg, és így ez egy nagyszerű tudásmegosztás.
Milyen hatással lehet az Ön kutatási területe a jövőbeli technológiai fejlesztésekre és a világűrre?
A magyarázat a következő. A technológia általában sokkal később követi az ilyen munkákat. Ez igazából alapkutatás. Amikor pédául Einstein kifejlesztette az általános relativitáselméletet, nem tudta, hogy a GPS-rendszerben és a telefonunkban fogjuk majd ezt az elvet helymeghatározásra használni. Ezek a fejlesztések sokkal-sokkal később jelentkeznek csak a gyakorlatban.
Mit gondol, hogyan tudja az egész társadalom hasznosítani a tudományos eredményeket?
Nos, úgy értem, közzétesszük őket, és mindenki láthatja ezeket. Igen. Tehát igazából nyíltnak kell lenni. Mindenkinek látnia kell. Semmi sem titkos, semmi sincs elrejtve. Ez az egész társadalomnak szól.
Mit gondol az űrkutatás jövőjéről, és milyen lehetőségeket lát a Magyarországgal és a kutatókkal való együttműködésre itthon és világszerte.
Azt hiszem, a világűr sok ember számára érdekes, és igen sokan dolgozunk rajta együtt. A világűr senkinek sem a tulajdona, ezért úgy gondolom, hogy ez egy természetes terület az együttműködésre.
*
Adam Riess 1992-ben végzett a Massachusetts Institute of Technologyn és 1996-ban a Harvard Egyetemen szerezte doktori fokozatát. Riess előbb a Kaliforniai Egyetem munkatársa volt Berkeley-ben, majd 1999-ben a Space Telescope Science Institute munkatársa lett. 2005-től a Johns Hopkins Egyetem professzora.
1998-ban Brian P. Schmidt amerikai-ausztrál csillagásszal közösen vezette a High-z Supernova Search Team kutatási projektet, amelynek során Ia típusú szupernóvákat figyeltek meg. A szupernóvák fényessége és vöröseltolódása alapján azt találták, hogy a szupernóvák „messzebb vannak”, mint ahol az érvényes kozmológiai modellek alapján lenniük kellene és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum gyorsulva tágul. A kutatócsoport 1998-ban tette közzé eredményeit. A felfedezést az év tudományos áttörésének választotta a Science Magazine, illetve elismerésként Schmidt, Reiss és Perlmutter 2006-ban közösen megkapták a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben a fizikai Nobel-díjat. Riess jelenleg a Higher-Z SN Search kutatási programot vezeti, amelyben a Hubble űrtávcső segítségével igyekeznek felfedezni a legtávolabbi látható szupernóvákat.
Hozzászólások