A Kaposfest 2023. augusztusában néhány napra ismét a komolyzene fellegvára volt

Keresés

Kultúra, művészet

Szerző: Szarvas István ⋅ 2023. augusztus 21. ⋅ Hozzászólás

Címkék: Kaposfest, Kaposvár, Komolyzene

A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás által létrehozott Kaposfest idén már a 14. évébe lépett, amelyből – az alapító művészek öröke nyomán – az utóbbi 4 évet Baráti Kristóf és Várdai István neve fémjelzi.

Jómagam minden évben ott voltam, így a többi látogatóval együtt újra és újra megtapasztalhattam, hogy a fesztivál megtartotta, és újabb színekkel gazdagította azt a magas színvonalat, amely a művészeti vezetők igényességéből fakad. Itt elöljáróban rögtön megjegyzem: most sem voltam végig jelen a fesztiválon, csak két és fél napot töltöttem ott, így alapvetően erre terjed ki a beszámolóm.

Központi helyszínként idén is az 1928-ban art deco és szecessziós stílusban épült, majd 2010-ben teljes felújítást nyert, bájos és hangulatos Szivárvány Kultúrpalota szolgált. A kezdeti 10 napos rendezvénysorozat mostanra 4 naposra zsugorodott, de ennyi idő alatt is tömény zenei élményben részesültünk, tarkítva kiegészítő programokkal. Talán a fellépők száma kevesebb, mint a kezdetek idején, ám jellemzően többször szerepeltek, művészetük legjavát adva, a kamarazenélésük közös öröme pedig valamennyi produkciót áthatotta, és bűvkörébe vonta a publikumot. Mindebből jön létre az a semmihez nem hasonlítható légkör, amely a Kaposfest állandó kísérője. Itt rögtön, az állandóság kapcsán ki kell emelnem Bősze Ádám műsorvezetését, és Tóth Endre műismertetését, akik zenetörténeti tudásukat fűszerezve a művek keletkezésének részleteivel, intelligens humorral körítve foglalták keretbe és vitték emberközelbe a zeneszerzőket és a műveket.

Ismert előadók mellett a Kaposfesten fiatalok, sőt egészen fiatalok is felléptek, akik koruk ellenére számottevő zenei múlttal, hazai és külföldi intézményekben, jeles tanárok irányításával szerzett ismeretekkel, és nem utolsó sorban számtalan hazai és nemzetközi rangos komolyzenei versenyen aratott sikerekkel rendelkeznek. Így a magyarok közül hallhattuk Pusker Júliát és Abouzahra Amirát hegedűn, Magyar Valentint zongorán.

Minthogy magam is rajongója vagyok a régizenei és késő romantikus műveknek, számomra különleges élményt nyújtott Krajnyák Dalma egészen gyönyörű hangja és varázslatos színpadi jelenléte, aki ezeknek a gyöngyszemeknek az avatott, világszerte ismert énekese.

A már komoly nemzetközi pályát befutott magyar művészek közül volt szerencsém Würtz Klára zongoraművész, Szűcs Máté brácsaművész, a magyar származású Suzana Bartal zongoraművész, no és nem mellesleg a két művészeti vezető, Baráti Kristóf hegedűművész és Várdai István csellóművész játékát megcsodálni. A fellépő külföldiek szintúgy kiválóságok közül kerültek ki, zenekarként pedig többféle formációban lépett színpadra a Liszt Ferenc Kamarazenekar.

Zenei kínálatát tekintve a Kaposfest ugyancsak kényeztette a publikumot, hiszen mindenki talált a számára igazán kedves műveket a műsorkínálatban, mint például Mozart, Bach, Liszt, Bartók, Schumann szerzeményei.

A kamarazenélés művészek és hallgatók számára egyaránt sajátos értékkel bír. Jómagam szeretek olyan helyen ülni, ahonnan közelről rálátok a színpadra, mert a zene mellett a teljességhez hozzátartozik annak az érzékelése, ahogyan az előadók együttműködnek, ahogyan figyelik egymást. Ami pedig csakis kamarazenélésnél adatik meg a közönségnek: a zenekari együttes hangzást, és a hangszereket külön-külön is lehet hallani, ami egyedülálló élmény.

A hallgatóság leginkább a kitörő, és szűnni nem akaró vastapssal fejezte ki a köszönetét az előadóknak, akik a színpadon egymásnak gratulálva, összeölelkezve, örömmel reagáltak a sikerre, no és nem szűkölködtek a ráadásokkal.

Végezetül Szűcs Máté brácsaművészünk mondatait idézem a kamarafesztivál, és a zenélés lényegének szakavatott bemutatására:

„A magyar muzsikusoknak igen jó a híre a világban, és a Kaposfestet is régóta nagy presztízsű fesztiválként tartják számon. A zenészeket vonzza, hogy más, jó zenészekkel találkozzanak, működhessenek együtt. Akik sokat játszanak külföldön, egy nemzetközi baráti társaságot alkotnak.”

„De hasonlíthatnám ezt a kapcsolati hálót egy családhoz is, az emberi összetartásról ad tanúbizonyságot, és próbálja a társadalmat és a zenekedvelőket is reménnyel eltölteni: tudunk még kölcsönös tisztelettel és őszinte szeretettel viszonyulni egymáshoz. Szerintem a fesztiválok pont ezért jók, mert az elhidegülés helyett az egymásra figyelés kerül a középpontba. A kamarazenénél pedig sokszorosan így van.”

„Egyfajta gyógyító szerepként is gondolok a zenészlétre, azt hiszem, az emberek azért jönnek koncertre, hogy kikapcsolódjanak, rendbe hozzák a lelküket, és legalább olyan fontosnak tartom, hogy ezt megadjam nekik, mint a magas színvonalú játékot.”