Kaposfest

A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás által létrehozott Kaposfest idén már a 14. évébe lépett, amelyből – az alapító művészek öröke nyomán – az utóbbi 4 évet Baráti Kristóf és Várdai István neve fémjelzi. Jómagam minden évben ott voltam, így a többi látogatóval együtt újra és újra megtapasztalhattam, hogy a fesztivál megtartotta, és újabb színekkel  gazdagította azt a magas színvonalat, amely a művészeti vezetők igényességéből  fakad. Itt elöljáróban rögtön megjegyzem: most sem voltam végig jelen a fesztiválon, csak két és fél napot töltöttem ott, így alapvetően erre terjed ki a beszámolóm.

Idén 12. alkalommal lehettem a Kaposfest látogatója. A kamarazenei fesztiválnak indult rendezvénysorozat kezdetekkor már kínált csatolt programjai azóta is megmaradtak, bővülő és változó körrel. Az alapító Kokas Katalin és Kelemen Barnabás vonalvezetése átöröklődött, melyet Baráti Kristóf és Várdai István művészeti elképzelései tovább formáltak. Ami az évek alatt változatlan, az a kimagasló színvonal és mellette új közelítések megvalósítása.

Kaposvár 2019 augusztusban egy hétig a zene fővárosa volt. A X. Kaposfesten négy előadást láttam, a szerda estit, a csütörtök délelőttit és estit, valamint a péntek délelőttit. Fesztiválnézőként, immár 10. éve Kaposvár felé közeledvén, most feltettem magamnak a kérdést, van-e még hova fokozni a fesztiválok okozta élményeket, amelyre aztán megkaptam az egyértelmű válasz: IGEN, VAN.

A hét napig tartó komolyzenei fesztivál 14 klasszikus koncertjéből négyet volt módom meghallgatni a Szivárvány Palotában Kaposvár belvárosában. Részt vettem egy rövid sajtótájékoztatón és megnéztem Szigeti Tamás „Da capo” fotó kiállítását.