Az arc bal oldalán futott át az utolsó hiteles emlékkép. Hason fekve az ágyon a szemek a fiúra tapadtak. A fal előtt a kis polcon ült, mereven figyelt. Csak most nem kellene, az álom húzza befelé az idegeket, harc indul az ébrenlétért, hiszen még ott ül és nézi az apró rezzenéseket, egy háború kellékeit. A levegő végre szétesik, valóság jelenik meg, meg az idő. Idősíkok a szobában, egyre több, mint könnyűszerkezetű, hangtalan vázak, tudják, mi a dolguk. Egymás közé csúsznak, terjednek és belülről átoszlik egy, foszlik a sík és lyukad. Átfolyik rajta a történet, a múlt, egy különös álmatlan ébrenlét válik valósággá. Hipnotikus látomásokat okoz, ha két ember ugyanazt éli meg. Sokára letapasztanak egy belső, csendes űrbe, ahol igazi alvás vár és ébredés után csak két test fekszik az ágyon, akik egymásnak hittek látomást.
Hozzászólások