1879. május 25. – 1978. június 8.
1.
Egy jó nevű tolnai építőmester, Geiger Flórián fia, Geiger Gyula volt Valéria édesapja, aki jogásznak tanult, és az 1870-es években került Szekszárdra, ahol a királyi törvényszék jegyzője lett. 1878. szeptember 23-án feleségül vette Erzsébetet, Benczelits Ignác törvényszéki bíró lányát. Valéria 1879. május 25-én született, majd húga, Edit, 1881-ben.
Valéria édesapja Szekszárdon közismert személyiség volt, képzett fiatal tisztviselő. Geiger Gyula ügyvédi irodát nyitott, és megindította a „Szekszárd Vidéke” című hetilapot, a „Tolnamegyei Közlöny” mellett. Valéria édesanyja szerette volna, ha fia születik, mert akkor lehetett volna „költő, nemzeti hős, államférfi”. Az apa más véleményen volt.
A Valéria időszakában meginduló nőmozgalom az asszonyok, lányok egyenrangúvá tételét tűzte ki célul – még nagyon kevés eredménnyel. Szekszárdon a leánypolgári iskola 1891-ben nyílt meg: a női szellemet néhány irogató vidéki asszony és lány képviselte a tanítónők mellett. Ekkor még az óvodákban is óvóbácsi működött, óvónénik helyett. Geigerék nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére: a szekszárdi Mayer-Arlow Mária magántanintézetben taníttatták gyermekeiket, a hol a magyar mellett német és francia nyelvet is tanítottak, utóbbit különórákban.
Valéria később a németen kívül megtanult latinul, angolul, ógörög és olasz nyelven, valamint spanyolul is. Tanulmányai mellett énekelt Szekszárdon az 50 évig kántorkodó Klieber József vezette templomi énekkarban is. Gyakran mesélt az akkor még kisfiú Babits Mihálynak.
A boldog és kiegyensúlyozott életének hamar végeszakadt. Tizenhárom éves volt, mikor elmentek Szekszárdról. Elvált édesanyját kinevezték Pápára, az ottani polgári iskolához. (Ennek az volt az előzménye, hogy édesapja feleségül akart venni egy olyan nőt, akinek volt férje. Valéria édesanyja ekkor elvégezte a négy polgári iskolát, a tanítóképzőt, az irodalmi szakot Budapesten, valamint Kalocsán az apácáknál. Valamennyit kitűnő eredménnyel. Valéria szülei ekkor már végleg elváltak. Valéria visszaemlékezése szerint édesanyja „éjszaka hangosan tanult”, amire ő gyakran fölébredt.
Valéria Pápán végezte el a polgári iskolát, ezután a győri állami tanítóképzőbe került, mint kollégista. Kitűnő eredményei alapján tandíjmentes volt, teljes diákotthoni ellátásban részesült.
Benczelits István hatására – ki a matematikával, fizikával foglalkozott tudományos szinten – a matematika szakot választotta. Valéria 1899-ben Geiger Gyula lapjában önálló alkotással indult „Gyermekszerelem” című életrajzi ihletésű novellával. A kis Babitsnak feltűnik Valéria „mindenbe beavatott okossága”, és aki „nagyon szép stílusban ír”.
Ettől kezdve sorban jelentek meg levelei is a „Szekszárd Vidékében”. Mesteri tollal írta le tanítóképzős lányok (prepák) vasúti élményeit; másik írásában az Erzsébet Nőnevelő Intézet karácsonyát hozta közel, majd leplezetlenül vallott szerelméről ugyancsak írásban, arról a szerelemről, amely a matematikához fűzi.
Megjelent „A tudományok beszámoló gyűlése” című allegorikus színmű egy felvonásban a Szekszárd és Vidékében. A darabot elő is adták a nőiskolában, kedves humorával, stílusérzékével, bölcsességével sikert aratva. E munkájában két félelmetes megsejtés van: a világháború réme és a környezeti katasztrófa előrevetítése, alaposan átgondolva a tudomány, a gazdaság, a természet, az emberiség problémáit 1900-ban, szinte még gyermekfejjel (21 éves volt ekkor).
2.
Természettudományos fantáziájának terméke a „Mese” című elbeszélés, amelyben szomorú szépséggel békíti össze a biológiát és a valóságot.
Akkor sem volt másképp, mint ma: mindegyik tanár saját tárgyát tartotta a legfontosabbnak – mint ahogy erről írt: „Melyik hát a legfontosabb” című humoros novellájában.
Valériának hiába volt tanítónői diplomája, egyetemre nem mehetett. 21 éves korában ezért készült az érettségire. Az egyetemen öt év múlva végzett, ugyanekkor már bölcsészdoktorátust is szerzett.
Értekezéseinek, vizsgáinak tárgyai: filozófia, matematika, esztétika. 1913-ban – 34 évesen – Dienes Valéria dr. az első magyar professzornő, novellák szerzője, műkedvelő női író.
A Visszaemlékezések (Reminscentiák) írás a végnapjait élő Szekszárd Vidéke című hetilap 1900. szeptember 29-i és október 6-i tárcarovatában jelent meg. (Azt hitte, hogy fiatalkori írásai – melyek élénk stílusát, éles és aprólékos megfigyelőkészségét, korai fejlődését igazolták – végképp elvesztek az 1919-es menekülésük során. Ezeket az írásokat azonban a Szekszárd Vidéke című lap megőrizte az utókor számára.)
Amikor Valéria édesapja tönkrement, ő is Budapestre költözött. Ekkor szülővárosának két újságja arról tudósított, hogy újabb álmát valósítja meg, mert Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelkezései folytán ár a legmagasabb tudományok felé tekinthet.
A „Tolnavármegye” című helyi lap 1901. december 8-án beszámolt az első egyetemi leánykollégium megnyitásáról, melynek „egyelőre három orvostani, öt bölcsészettani hallgatója van, igazgatónője dr. Láng Margit, Láng Frigyes zombai főorvos lánya. Az intézetnek tagja Geiger Valéria, Geiger Gyula volt szekszárdi ügyvéd legidősebb lánya, ki jelenleg I. éves bölcsész hallgató a budapesti egyetemen, kinek a következő híres tanárai voltak: Eötvös Loránd, Alexander Bernát, a filozófia előadója, Beke Manó, a matematika professzora, Beöthy Zsolt, az esztétika tanára”.
A csinos, intelligens Valériának udvarolt az akkori fiatal tanársegéd, Fejér Lipót, a későbbi világhírű matematikus. De már az első évben bemutatták Dienes Pált, ki szintén udvarolt Valériának, s aki már egyetemista korában olyan matematikai tételt dolgozott ki, amelyet Párizsban a Francia Tudományos Akadémia méltatott.
Pál és Valéria nagy sétákat tettek a Margitszigeten. Amikor 1905-ben együtt avatták őket doktorrá, a doktori gyűrű eljegyzési gyűrűvé is változott. Ennek hírét a „Tolnamegyei Közlöny” adta hírül – egy oldalon Babits Mihály sikeres tanári vizsgájával.
A „Tolnavármegye” című újság egy éven belül két írását is közli Valériának, dr. Dienes Valér aláírással. Ekkor már – házasságuk kezdetétől élete végéig – férje nevét viselte, és saját keresztnevét a férfias Valérra rövidítette. Az „Emlékszem” című kisnovellájában saját gyermekkorát úgy idézi, mintha kisfiú lett volna.
Doktori értekezésének címe a „Valóságelmélet”, melynek tárgyköre a filozófia mellett a matematika és az esztétika volt, ami még az egyetem professzorait is meglepte, sőt ilyen párosításban nem is akarták engedélyezni.
A fiatal Dienes házaspár 1906-ban Itáliában, Afrikában nagyobb körutat tett Szabó Ervinnel, aki éppúgy baráti körükhöz tartozott, mint Jászi Oszkár, és a haladó filozófusok, szociológusok közül számosan. A „Huszadik Század” című folyóirat, valamint a Társadalomtudományi Társaság ebben az időszakban kezd egyre nagyobb teret hódítani a magyar szellemi életben. Dienes Valéria a Társaság „Szabad Iskolájának” egyetemi tanfolyamán tartott előadásokat a filozófia köréből. Már az első alkalommal 150 hallgató vett részt előadásán, és ez a szám később sem csökkent!
Előadásai mellett lefordította Berkeley angol filozófus két nagyobb művét, mellyel 1907-ben készült el. Munkája megjelent a „Filozófiai Írók Tára” 21. kötetében, 1909-ben. A „Huszadik Század”-ban közben folytatásos cikket adott közre egy „Amerikai Társaság” kísérletéről.
Ekkoriban kezdett felolvasásokat tartani a nőmozgalom iránt érdeklődőknek Glücklich Vilma felkérésére.
Megismerte Bergson francia filozófus egyik művét, amely olyan nagy hatással volt materialista világnézetére, hogy helyette a szellem elsőségét kezdte hirdetni.
3.
A „Tolnavármegye” című lap 1909. május 23-án arról tudósít, hogy „az MTA III. osztálya ülésén Rados Gusztáv rendes tag bemutatta dr. Dienesné Geiger Valéria vendégnek, városunk szülöttének A logaritmikus elágazó helyekről című dolgozatát, melyet az MTA kiad nyomtatásban is.
Majd egy hónap múlva Valériát a párizsi Sorbonne-on professzori rangú doktorrá avatták: ez volt az első eset, hogy magyar tudós ilyen elismerést kapott, de először adtak lehetőséget a francia akadémikusok arra is, hogy külföldi előadó mutassa be kutatási területét.
1910 áprilisában Szekszárdon az egyik helyi újság arról számolt be, hogy a „Magyar Nőegyesületek Lapja” Egy filozófus asszony címmel budapesti előadásaira tekint vissza, fénykép közlésével.
Ekkor Valéria már Párizsban hallgatta Bergson filozófiai előadásait, kivel személyesen is megismerkedett, és lefordította számára Babits Mihálynak a Nyugat folyóiratban megjelent Bergson-életrajzát.
A párizsi évek után 1912-ben Valéria és férje hazajöttek. Férje Babits tanártársa lett, és egymásnak mutatták be műveiket. Igazi, mély barátság jött létre kettejük között.
1913-ban a budapesti egyetemen Dienes Valériát professzorrá nyilvánították, és felajánlották számára az egyetemi katedrát. A magyar nők közül először ő érte el ezt a magas rangot.
Az 1910-es években születtek gyermekei: Gedeon és Zoltán. Gedeon a tánctudomány messze földön elismert tudós szakembere lett. Zoltán kiváló matematikus, Amerikában él.
Valéria az I. világháború alatt, 1915 elején „A Nő” című folyóirat gyűjteményes összeállításában vizsgálja A gyermek és a háború kérdését, a Tolnavármegye és a Közérdek című lapokban meg nagyszabású tanulmányt írt a nő szerepéről a jövő társadalom kialakulásában.
Férjét − mint nemzetközi hírnévnek örvendő tudóst – az egyetem vezetésével bízták meg a Tanácsköztársaság idején, és politikai biztosként rábízták a személyi kérdéseket is, ezért a Tanácsköztársaság leverése után menekülnie kellett. Dienes Pál kalandos körülmények között Bécsbe szökött. Felesége Budapesten maradt, mivel harmadik gyermeküket várta (de az átélt megpróbáltatások hatására elvesztette). Ezután Valéria is férje után megy, két fiával külföldre emigrál. Ott tudta meg, hogy a nevét adó férje az őt bujtató család lányával kötötte össze életét, emiatt elválnak. Volt férje egy walesi egyetemen, majd Londonban lett tanár, Valéria két gyermekkel Bécsből Nizzába, majd Párizsba került, de 1923-ban visszatért Magyarországra. Iskolát nyitott, nagysikerű misztériumjátékokat írt, melyekhez Bárdos Lajos szerezte a zenét.
Valéri fordítások egész sorát végzi magas színvonalon. Avatott tolmácsolásában jelenik meg az 1927-ben Nobel-díjat kapott Bergson szinte minden jelentős műve, de David Hume, John Locke, René Descartes, Teilhard de Chardin számos alkotása rajta keresztül jut el a magyar olvasókhoz. E téren végzett tevékenységéért 1934-ben neki ítélték az akkor adható legnagyobb elismerést, a Baumgarten-díjat, a honi filozófiai nyelv fejlesztéséért és megújításáért.
Az idő múlásával élete semmit sem változott: 90 éves kora után is mindennap foglalkoztatta szellemét, alkotott, fordított, írta naplóját. Csak 80 éves kora után fogadta el, hogy munkáit más – Gadányi Jenőné – gépelje. Valéria asszony 1974-ben, 95 éves korában Tihanyban előadást tartott Jel és mozdulat címmel, úgy, hogy fia aznap reggel közölte vele a programot. Vitányi Iván köszöntő, bevezető szavai után Valéria asszony megkezdte az előadást, folyamatosan, nyugodtan, a hallgatóság legnagyobb ámulatára. Az előadást „fejből” mondta, s kijelentette: „a papír csak zavart volna engem…”
Dr. Dienes Valéria 1978. június 8-án, életének századik esztendejében hunyt el. Ravatalánál Belon Gellért apát búcsúztatta, aki többek között a következőket mondta: „… az értelem ragyogása, a gondolatok szikrázó vibrálása, és mégis emberi melege, a szép és szabatos fogalmazás gyönyörűsége érződött meg utolsó perceiben is. Mások által nem sejtett titkok tudójaként járta be az emberi gondolkodás ösvényeit. És óriássá nőtt a lélek felfedezésében, az igazság keresésében, a szabadság tiszteletében, a szeretet szomjazásában…”
(Megjelent: 2005. február-márciusban, 3 részben)
Hozzászólások