(Adonis a tavaszi hérics latin növényneve)
Manöken-szépem! –
lehet, nem áll jól kezemre az írás,
idevetni szükséges mégis e sorokat,
mese nincs – muszáj!
lobogó lendülettel elébed szaladva a Tavasz
Kapujába –
feléd hintem mélyen őrzött, hallgatag kertem
összes nyilodzó nevetését;
Rena, jaj, érkezz; – gondolj rám,
nyisd pupillád bimbaja-erdejét,
legyél Valóm: Nap-aranybánya!
Árva-őrült rabságomban kék madár,
ki bal tenyerem köleséből eszeget,
jobb tenyerem pedig balzsamozza
földi-csoda gyönyörű lelked jótékony érinthetősége:
Ó, jajh, hány millió percet pocsékoltam el
Tőled-messzeségben!
Tízezer álomban tévelyegtem…
Ébressz fel,találj ki engem,
Újjászületés-tűz,
Renáta,édes!
– boldogságos 21 éves.
Hozzászólások