Vasi Ferenc Zoltán: Lángoló ház

Szépirodalom - vers

Lángoló ház

Fejemre gyújtod a házat; –
kulcs vagyok,Te pedig zárja.

A tested – keleti szőnyeg; –
elébed borulok lágyan.

Érintlek virágmezőnek; –
bokádig hajadig szépen.

Melled is micsoda ékszer! –
hódolok lelkedért hétszer.

Mesébe illendő kendő; –
szétnyíló fekete erdő.

Pirosló álmok orcája; –
ajkam ízlelt vacsorája.

Meglopnám nevedet százszor; –
visszavész liliom-zápor.

Esernyő nélkül elázol; –
hold—visszfény vagyok – árnyolt.

Tenger-éj, lángtaraj tető; –
szivárvány-erő: Delej-nő.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink