Jól ismerjük az ókori görög és római kultúrát, a szellemi élet nagy egyéniségeit, ám alig tudunk valamit az ősi kínai irodalom máig érvényes filozófiai műveiről. Az évszázadok folyamán mindig voltak kiemelkedő szerzőik, akik újrafogalmazták, csiszolgatták az élet bölcsességeit, de ezek a művek magyarul csak részben, vagy még úgy sem hozzáférhetők, ezért is figyeltem fel Lin Yutang közelmúltban megjelent két érdekes könyvére. A szerző mind a két könyvében saját érzéseit, véleményét foglalja össze, ám gondolataihoz remek idézeteket társít, amelyek részben alátámasztják nézeteit, részben igazolják a négyezer éves kínai életszemlélet máig tartó aktualitását.
Mielőtt rátérnénk Az élet sója című kötetére, érdemes megismernünk magát a szerzőt is. Kínában született 1895-ben, és ott végezte iskoláit is, majd egy ösztöndíj segítségével Amerikába utazott, a Harvard egyetemre. Onnan Párizsba, azután Németországba ment, és végül Lipcsében doktorált. Később néhány évre újra Kína következett, majd végleg az Egyesült Államokba költözött.
Hasonlóan fordulatos, és tapasztalatokban különösen gazdag a vallásokhoz kötődése, mivel katolikusnak keresztelték, nevelték (Kínában is van ilyen), majd felnőttként a buddhizmus és a taoizmus felé fordult, míg Az élet sója című könyvében már a vallásoktól független Istenhívőnek vallja magát.
Fentiekből sejteni lehet, hogy Lin Yutangnak rendkívüli rálátása lehetett mind a kínai, mind a nyugati kultúrára, hiszen nyelveket beszélt, ismerte mindkét világ irodalmát, vallásait, viselkedési formáit, és nem utolsósorban az emberek hétköznapi életét is. Tanult ember lévén mélyen beleásta magát a több ezer éves kínai irodalomba, de az ókori görög-római írásoktól a Biblián át a nagy nyugat-európai írókig mindenkit jól ismert, így nem csoda, hogy az élet számtalan kérdésében kifejtett véleményét könnyen elfogadjuk, hitelesnek érezzük. Angolul írt könyveivel igen népszerű lett, világszerte ma is újra és újra kiadják. Az élet sója című könyve 1937-ben jelent meg, de értékéből semmit sem veszített, mondanivalója feltehetően a jövőben is figyelemre méltó marad. A szerző a nyugati, rohanó világban eltöltött évei során nagyon jól látta, hogy az emberiség egyre távolodik a vágyott, boldog életformától, ezért szinte görbe tükörként tartja elénk Lao-ce, Konfucius, és sok más szellemi óriás bölcseletét, remélve, hogy egy kicsit okulunk belőle.
Tanuljunk meg kellemesen élni, ez üzenetének a lényege, és ennek érdekében számtalan olyan érdekes, hétköznapi kérdést boncolgat, mint az embernek a természethez, az otthoni környezethez, vagy például az Istenhez való kapcsolata. A látszólag jelentéktelenebb témákban kifejtett elmélete – mint az étkezésről, ivásról, lustálkodásról, heverészésről vagy az utazásról szóló is – szintén figyelemre méltó gondolatokkal van tele, ráadásul nagyon kellemes, olvasmányos stílusban megírva. Szavaiból sugárzik a kínaiakra általában igen jellemző, míg a nyugati emberekből többnyire hiányzó derűs életszemlélet, ami nélkülözhetetlen az egyén számára, ha elégedett, nyugodt életre vágyik.
Lin Yutang másik könyve, a Mi, kínaiak, hasonló élményt tartogat az olvasó számára. Sokan írtak már könyvet Kínáról, a kínaiakról, de mindig egy kívülálló szemével, a látottakat másként, más logika szerint értelmezve. Márpedig, amint azt Lin Yutang is mondja, Kínát csak a kínaiak ismerhetik jól, az ő lelkivilágukat, szemléletüket, legmélyebb érzéseiket nem ismerheti meg, bármennyi időt tölt is Kínában, aki napjait nem egy kínai család tagjaként éli. Ezért írta meg könyvét saját népéről, bemutatva az emberi környezet és a kínai lélek ezernyi érdekességét, mindig párhuzamot vonva a tőlük idegen nyugati kultúrával.
Már a fejezetek címei is sokatmondóak – türelem, huncutság, elégedettség, udvarlás, szerelem, festészet, költészet, stb. –, és mondhatom, páratlan élmény belebújni a szerző bőrébe, és az ő szemével kuncogni a nyugati szamárságokon. Példaként megemlítem azt a tényt, hogy amíg Európában mértani formára tervezzük a kerteket, nyírjuk a bokrokat, sorba ültetünk mindent, azaz – a kínaiak szerint – teljesen elcsúfítjuk a természet eredeti szépségét, addig ők pici kertjeikben is a valóságot idézve hagyják a növényeket kedvükre pompázni. Mást el sem tudnának képzelni.
Könyvei nem idézetek vagy szólásmondások gyűjteménye, sokkal inkább jóra tanító, mesékre emlékeztető írások, tele az idők során letisztult, érett gondolatokkal. Kedvcsinálónak íme néhány sor Az élet sója című könyvéből, érzékeltetve annak utánozhatatlan hangulatát:
„Az én dolgozószobámban nyoma sem lesz semmiféle formaságnak, s csak a legközelebbi barátaimat bocsátom be. Gazdagon vagy póriasan vendégelem meg őket, ahogy én magam is eszem, s fecsegünk, kacagunk, s megfeledkezünk az életünkről. Nem vitatkozunk majd azon, hogy igazuk van-e más embereknek vagy nincs, és tökéletesen közömbösek leszünk a világi dicsőség és gazdagság iránt. Kedvtelésünkre megvitatjuk a régi és a mai klasszikusokat, majd pihenésképpen gyönyörködünk a hegyekben és a patakokban. Aztán könnyű, világos teát iszunk, és jó bort, ami illik a gyönyörűséges elzárkózás légköréhez. Így képzelem el a barátság örömeit.”
A könyvek a Tericum Kiadónál (www.tericum.hu) jelentek meg.
Hozzászólások