Az ország német megszállása a híradásokban szintén tükröződött. A fontos híreket mindig a német kormánykörökből induló hírforrások alapján közölték, és ez meglátszott a „Dunántúl” hivatkozásain, szóhasználatán is. Nézzünk erre mindjárt példát a lap 1944. március 30.-i számának 2. oldalán megjelent fontos híradás alapján, amely „A magyarországi helyzetet stabilizáltnak lehet tekinteni – mondották a Wilhelmstrassen” címmel, „Berlini politikai körök szerint Roosevelt nem a 12 millió magyar sorsáért, hanem csak a Magyarországon élő zsidókért aggódik” alcímmel, előző napi dátumozással jelent meg.
„Berlin, március 29. (NTI) – A magyarországi helyzetet – mint szerdán a Wilhelmstrassen felvetett kérdésre kijelentették, stabilizáltnak lehet tekinteni. A Magyarország és Németország közötti kapcsolatok újjáalakítása hozzájárul az európai délkeleti feszültség általános enyhüléséhez, úgyszintén e térség védelmi készségének erősbödéséhez (sic!).
(Forrás: Wikipédia)
Német illetékes helyről közlik: (Franklin Delano) Roosevelt (USA) elnök a magyarországi fejleményekkel kapcsolatban felhívást bocsátott ki, amelyben, – mint berlini politikai körökben hangsúlyozzák, – nem a 14 (sic!) millió magyar sorsáért való aggódás jut kifejezésre a szovjet betörés esetén, hanem kizárólag a Magyarországon élő zsidókért való aggodalom.
Ha Roosevelt olyan államok alkotását ajánlja, amelyekben nincsenek vallásfelekezeti és faji különbségek, berlini vélemény szerint elegendő a Daily Mailnak tényekkel alátámasztott kijelentésére utalni, amely szerint az Egyesült Államokban a négert alacsonyabb rendű fajnak tekintik, és ennek megfelelően bánnak vele. (MTI).”
Túl azon, hogy míg a címben 12, addig a szövegben 14 millió magyarról írtak, közvetve kiderült: a keleti front vészesen közeledik a Kárpátok hegylánca felé, hiába a német hadijelentésekben szereplő „frontvonal-kiigazítások” sora, a többi hadi-hazugságról nem is beszélve. Ami pedig az Amerikai Egyesült Államok feketéket érintő, kétségkívül akkor meglévő megkülönböztetést érintette, gyenge érvelés volt erre hivatkozni, amikor már elhatározták a „zsidókérdés végleges lerendezését.”
Már csak azért is, mert a szélsőjobb tombolása nemcsak őket érintette. Ezen cikk alatt ugyanis olvashatta a pécsi-baranyai újságolvasó a következő című tudósítást: „Megjelentek a rendeletek a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Parasztszövetség feloszlatásáról.” Az „indoklás” állambiztonsági okokkal magyarázta, és az 1938. évi XVII. törvénycikk 3. paragrafusára hivatkozott.
És még folytatódott a gyalázat, mégpedig az 1944. március 30.-i lapszám 3. oldalán, „Teljesen felszámolni a baloldali és zsidó törvényeket – mondotta az új belügyi államtitkár” cím alatt.
„Budapest, március 29. – A Bud. Ért. jelenti: Baky László, az új belügyi államtitkár így nyilatkozott: – Minden erővel azon leszek, hogy a bürokrácia teljes kikapcsolásával a felmerülő problémákat a lehető legrövidebben és legegyszerűbben oldhassuk meg. Ezt a célt szolgálja majd minden intézkedésem. Hiszek benne, hogy ezek az intézkedések teljesen biztosítani fogják a belső front szilárdságát.
Forrás: Wikipédia)
Ennek érdekében semmiféle szükséges rendszabálytól nem rettenünk vissza, és gondunk lesz arra, hogy minden kétséget kizáróan állást foglaljunk a megfelelő oldalon. Ezért kíméletlen harcot hirdetünk mindenféle nemzetellenes törekvés ellen. Állásomat kötöm ahhoz, hogy baloldali és zsidó törekvéseket végre teljesen felszámoljuk ebben az országban.”
Ennek szellemében az 1944. március 31.-i szám első oldalán az akkor kibocsátott „zsidó rendeleteket” tették közzé, teljes terjedelmükben, a fő cím pedig ez volt, „Megjelentek a kormány zsidó rendeletei.”
Mivel ezek a rendeletek nyomtatásban elérhetők, most a fejezet-címeket közlöm, úgyis mindent elmondanak erről a szörnyűségről. „Zsidó háztartás április 30. után nem alkalmazhat keresztény cselédet, házvezetőnőt vagy inast – A zsidó újságírókat, színészeket s filmeseket április 30.-ig, a zsidó ügyvédeket pedig május 31.-ig törölni kell a kamarából. – Zsidó nem lehet közjegyző, hiteles tolmács, bírósági szakértő, szabadalmi ügyvivő – Április ötödikétől megkülönböztető jelzést kell hordaniok (sic!) a zsidóknak – Ki a zsidó az 1941: XV. törvénycikk 9. és 16. szakasza alapján? – A gépjárművel rendelkező zsidóknak április 8-ig be kell jelenteniük a tulajdonukban lévő személy- és teherautót, vagy motorkerékpárt – A 6. életévet betöltött zsidók kanárisárga, hatágú csillagot kötelesek viselni a ball mellrészen.” Hát igen, a történelem szemétdombjára való rendelkezések ezt is elhozták, a sárga csillagot, amelyet még akkurátusan szabályoztak is…
Természetesen szaporodtak a német birodalom főkolomposairól szóló cikkek, valamint az ő írásaik, megszólalásaik közlése, amint azt „A bolsevista veszedelemtől fenyegetett Európa helyzetével foglalkozik dr. (Joseph) Goebbels cikke a Reich című lapban” című cikk is bizonyít. S hová szerkesztették ezt a cikket, hát épp a zsidó rendeleteket közlő írás utáni második oldalon található…
(Forrás: Wikipédia)
Az őrült tombolás áprilisban folytatódott tovább. Az április 1.-jei számban, „Véglegesen rendezik a magyarországi zsidókérdést” címmel közöltek írást – ismét előző napi dátumozással. „Budapest, március 31. Magyar Távirati Iroda (MTI). – Vitéz Endre László, Pest vármegye alispánja, aki most a belügyminiszter mellett az adminisztratív államtitkár munkakörét tölti be, az Esti Újság munkatársának kijelentette, hogy a kormány eddigi rendeletei csak megnyitják azoknak az intézkedéseknek a sorát, amelyek rövidesen a magyarországi zsidókérdés végleges rendezésére vezetnek.
A kormánynak eltökélt szándéka, hogy az eddigi kivételezések, kibúvók és engedmények helyett végre egységes terv alapján hozza nyugvópontra ezt a kérdést. Téves és célzatos beállítás, mintha a hazai zsidókérdés a világpolitikai helyzet eredményeképpen vetődött volna újra fel. A magyar antiszemitizmus nem politikai divat, nem időszerű politikai irányzatok és színek másolása vagy utánzása.
A zsidóság a magyar fajta szempontjából sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem fizikailag nem kívánatos elem. Ennek a felismerésnek tudatában keresni kell azt a megoldást, amely a zsidóságot teljes egészében kiküszöböli a magyarság életéből. Magyar ember számára csak az lehet irányadó minden cselekedetében, hogy az a magyarság érdekeit szolgálja-e vagy sem.”
Ez világos beszéd volt a sötét kor sötét lelkű egyik hazai kulcsfigurájától, amiből az esetleg még meglévő „kimaradni akaró széplelkek” is rájöhettek addigi hitük tarthatatlanságára…
(Forrás: Fortepan)
A kormánypropaganda gépezete továbbra is a következőket harsogta, amely az április 2.-i szám első oldalán vonta mindjárt magára az olvasók figyelmét, „Hivatalos kormánynyilatkozat – Német csapatok vesznek részt országunk védelmében. Minden akarat, hit, minden bizalom és elszántság latba vetésére van szükség, ez az első magyar embernek, Magyarország Kormányzójának az akarata” címmel, „Az ország minden erőinek megmozdulására szükség van” és „A kormány feltétlen hisz a győzelemben” alcímekkel.
Pedig a világháború közelgő vihara már régóta figyelmeztetett: Pécset, Baranyát is eléri egyszer a vész. A frontokról jövő hírek, az országos helyzet, a helyi megélhetési viszonyok súlyosbodása, a légoltalom jelentőségének emelkedése, és számos más hír mellett a következő, április 2.-i hír is erről szólt, mégpedig az „Április 3.-tól este 7-kor kezdődik az elsötétítés” cím alatt.
„Április 1. (MTI). – A honvédelmi miniszter a légoltalmi elsötétítést április 3-tól kezdődően úgy szabályozza, hogy a magán világítást az egész ország területén 19 órától hajnali 5 óráig kell elsötétíteni. A törvényhatósági és megyei városokban a csökkentett közvilágítást 21 órakor kell végrehajtani. A községekben a közvilágítást 19 órakor meg kel szüntetni. Kivételesen indokolt esetekben a honvédelmi miniszter engedélyezheti a csökkentett közvilágítást.”
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!