A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (4.)

A lap április 9.-i számában is figyelemmel lehet kísérni a korra jellemző, fontos híreket. Az első oldalt a következő címek foglalták el: „Az újabb hadműveleti sikerek a német keleti hadsereg töretlen harci erejét igazolják – Fontos hadműveleti eredményeket értek el a németek a keleti front déli szakaszán – Minden összeköttetésüktől elvágták az előre tört bolsevista egységeket.”

A második oldalon már más jellegű cikkek is helyet kaptak a következő címmel, alcímmel. „Vezető politikusok nyilatkozata a jövő feladatairól – A terrortámadás nem rettegést, hanem keménységet váltott ki,” illetve „A Kormányzó Úr megtekintette a bombatámadás színhelyeit, s elbeszélgetett a károsultakkal,” és „A főméltóságú asszony (Horthy Miklósné Purgly Magdolna) adománya.” Az országot, és főként a fővárost ért amerikai bombatámadás után a következő oldalt már az utolsó cím nyomán a következő című cikk uralta. „Adakozzunk a légitámadás áldozatainak megsegítésére – A kormányzó úr 20 ezer pengőt adott az akcióra – Máris nagy felajánlások történtek.”

A negyedik oldal vezető cikke a nemzeti mozgósítást szolgálta „A Magyar Megújulás Pártja megvalósítja a nemzeti kibontakozást – Vitéz Imrédy Béla, Rátz Jenő és vitéz Jaross Andor vezetésével nemzeti egységbe tömörül a magyar társadalom,” és az oldal alján „Budapesten és vidéken zavartalanul tovább folyik a leventekiképzés.”

Az 5. oldalon azonban kiderül világosan ismét: a nemzethez tartozónak ez a kormányzat a zsidókat nem ismerte el, amelyet egy újabb korlátozó rendelet bizonyított, és amely jóval többről szólt, mint amit a címe sugallt: „Adatbejelentésre kötelezik a zsidó rádió tulajdonosokat” – megint előző napi keltezéssel. „Budapest, április 8. (MTI) – A kormány elrendelte, hogy a zsidó rádió engedélyesek április 7-től számított három nap alatt kötelesek ajánlott levélben bejelenteni nevüket, foglalkozásukat, készülékük üzemben tartásának helyét, a rádió vevőkészülék adatait, részt vett-e az engedélyes az első világháborúban, és milyen hadikitűntetést szerzett az 1918-1919. évi forradalmak idején, azok ellen irányuló mozgalmakban életét kockáztatta-e, vagy szabadságvesztést szenvedett-e, hadirokkant-e, és milyen mértékben, a visszacsatolt területen az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz való hűségéről bizonyságot tett-e.

A bejelentést ahhoz a postahivatalhoz kell címezni, amelyiknél az engedélyes a rádió használati díjakat fizeti. A bejelentési kötelezettségben megszabott határidő lejárt, és a zsidók rádió engedélyének érvénye megszűnt. Akinek rádióengedélye megszűnt, köteles antennáját leszerelni, készülékét üzemképes állapotban megőrizni, de azt nem használhatja, és nem idegenítheti el. Nem szűnik meg az engedély érvénye általában a már megjelent, zsidókra vonatkozó rendeletekben foglalt kivételezetteknél.”

A hatodik oldalon a cím: „Felépítik Kassán Rákóczi rodostói házát,” mégpedig Lux Kálmán tervei alapján – de csak a háború után. Alatta kis terjedelmű hír. „Megalakult a magyar zsidóság központi tanácsa – Budapest, április 8. – A Budapesti Értesítő jelenti, A Pest írja. A magyar hatóságok utasítására és kinevezése alapján, mint a magyar zsidóság lapjának új száma közli, megalakult a magyar zsidóság központi tanácsa. A központi tanács a magyar zsidóságnak egyetlen, a hatóságok által elismert szerve. Hatáskörébe tartozik mindenki, aki az izraelita felekezethez tartozik, vagy a legutóbbi rendeletek értelmében zsidónak számít.

A magyar hatóságok kizárólag a központi tanáccsal tárgyalnak, vele közlik az egész ország zsidóságát érintő utasításaikat. Ezeknek az utasításoknak a legpontosabb végrehajtásáért nemcsak a központi tanács minden egyes tagja felel életével, hanem mind azok is életükkel felelnek, akik a központi tanács utasításait a legpontosabban nem teljesítik. A magyar zsidóság a hatósági intézkedések végrehajtását saját szerveivel köteles foganatosítani, a központi tanács tehát nem hatóság, hanem csak a hatóságok végrehajtó szerve. A központi tanács minden zsidó szellemi, anyagi javai felett, sőt munkaereje felett korlátlan intézkedési jogot, illetve kötelességet kapott.”

Ez az „eldugott” hírközlés nagyon fontos tartalmat takart. Túl azon, hogy itt világosan kiderült, aki még eddig nem tudta, hogy a zsidókat kitaszított páriáknak tekintették, de az „életével felel” kitétel mutatta, milyen iszonyúan borzasztó folyamatról van szó…

Az április 12.-i szám 3. oldalán már a kárpátaljai területekre, így Ung, Bereg és Ugocsa, valamint Máramaros vármegyékre és Ungvár városra való utazást korlátozták, ezzel közvetve beismerték a front közeledtét. Ezzel szemben az oldal fő híre „A magyar-német fegyverbarátság a két nép sorsközösségén alapul” című cikk volt. S hogy milyen fontosnak ítélték az utazás-korlátozást, mutatja, hogy az 5. oldalon megismételték, fölötte pedig a „Lényegesen kiterjesztették a csendőrség fegyverhasználati jogát” című cikk található. A 2. oldalon közölték az illetékes miniszter rendeletét, amely szerint már április 13.-án befejeződnek az egyetemi előadások, a 4. oldalon pedig azt, hogy „Megalakult a pécsi városi bizottsági tagok Imrédy-blokkja.” Mint tudvalévő, akkor városunk országgyűlési képviselője Imrédy Béla volt…

Ha megnézzük a következő nap, az április 14.-i szám híreit, a 3. oldalon a következőket találjuk: „Megfosztották gyógyszertáraiktól a zsidókat.” Ez az agresszív cím az illetékes minisztérium rendeletének ismertetését takarja, amely „1944 június 30.-án minden zsidó jogosítvány megszűnik” alcímű volt. A rendelet hitszegő módon a gyógyszertári jogosítványaik „rendezése” kitételt használta. „…A rendelet mindenekelőtt alapelvként leszögezi azt, hogy a személyi jogú gyógyszertár engedélyezése, vagy haszonélvezője nem lehet, reál-gyógyszertári jogot pedig zsidó semmi jogcímen sem szerezhet.

A zsidó fogalmának meghatározásánál a rendelet természetesen az újabban kiadott szigorúbb meghatározást alkalmazza. Annak megállapítása céljából, hogy ez idő szerint hány gyógyszertári jogosítvány van a zsidónak minősülő személyek kezében, a rendelet adatszolgáltatási kötelezettséget állapít meg. Ennek értelmében minden zsidó, aki reál-gyógyszertári jogosítvány tulajdonosa, vagy személy-jogú gyógyszertár engedélyese, illetve haszonélvezője, köteles erről három nap alatt a belügyminiszterhez bejelentést tenni. A rendelet a továbbiakban kimondja, hogy a belügyminiszter a bejelentések beérkezte után pályázatot ír ki mindazokra a személy-jogú gyógyszertárakra, amelyeknek engedélyese vagy haszonélvezője zsidó.

A pályázati határidő után a belügyminiszter haladéktalanul határoz a jogosítvány újra engedélyezése felől. Mind ettől függetlenül, vagyis, ha a belügyminiszter esetleg nem is döntött volna az újra engedélyezés tárgyában, ez év június 30. napján a zsidók összes személy-jogú gyógyszertári jogosítványai, úgyszintén a zsidók javára fennálló haszonélvezeti jogok megszűnnek.

Az engedély nélkül maradt gyógyszertárak élére a rendelet szerint hatósági vezető került. Ugyancsak hatósági vezető kerül a reál jogú gyógyszertárak élére is, ha ezeket a zsidó tulajdonos, vagy más gyógyszerész veszi át. A reál jogú gyógyszertárak tekintetében egyébként, minthogy azok az egyéb elidegeníthető, elzálogosítható vagyontárgyakkal teljesen egy tekintet alá esnek, egyelőre nem történik intézkedés. Ez a kérdés a zsidó vagyonok kérdésének komplexumába tartozik.”

A hónap közepén, az április 15.-i szám 2. oldalán már azt a rendeletet olvashatták a pécsiek-baranyaiak, hogy „Kárpátalját és az egész erdélyi határvidéket hadműveleti területté nyilvánították.” Ez újabb burkolt beismerése volt a front közeledésének. A „Fokozódik a légiháború” című cikk pedig a hazánk fölötti légicsaták erősödéséről tudósított. A 3. oldalon csatlakozott hozzá „A nagy ipartelepek és hadiüzemek kapuit még a légiriadó előtt be kell zárni” című cikk, és azt is le kell szögezni, hogy akkorra már számos írás tudósított a város óvóhelyeinek állapotáról és igénybevételéről.

Hihetnénk, hogy az „Elkészült Pécs 1945. évi országgyűlési képviselő választói névjegyzék tervezete” című „időutazó” írás nem számolt a történelem változásával, de amikor dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály  miniszteri tanácsost, országgyűlési képviselőt, az Országos Magyar Sajtókamara elnökét  a sajtóval kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda (MTI), a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság, a könyvkiadással összefüggő kérdések magyar királyi kormánybiztosának, valamint magyar királyi  államtitkárnak szóló kinevezéséről van szó ugyanott, ismét abba a sötét korba zuhanunk vissza…

A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.