Mámor paródia

Nézem apucimat. A Karácsonyra kapott fakockáimmal játszik. Szép tornyokat, kastélyokat épít. Mikor odalesek, látom milyen nagy „szakértelemmel” alkot.
Kattognak a fűtőtest csövek, alig pár napja újították fel a hőközpontot, még nem melegedtek át kellőképpen.
Apa az általa hibásan gépelt papírlapokból igyekszik összehajtogatni kis repülőket és azokat dobálja a kis szobánkban. Kicsit viccesnek találom.
A rádióból és benn a Tv-ben épp a legújabb politikai csatározások, acsarkodások szólamait lehet hallani. Egyszóval, minden a megszokott kerékvágásban csordogál, amikor… egy óvatlan mozdulattal felborítom az apa által épített kastély-csodát.
Látom, ha most nem szégyellné, elsírná magát.
Hozzálépek, megsimogatom a fejét és aztán lassan, még egyszer hozzáfogunk újjáépíteni a kocka-várat.
Titokban azért előkotortam egy papírzsepit, ha mégis elsírná magát!

Megosztás

Tweet