Forrón ölel még a nyári napsugár
szép őszt álmodnak almák és a körték
dong sok édesszájú fullánkos futár,
reményüket sokukat korán megbökték.
Jegenye nyújtózik dereka sudár,
ágai mintha az eget törölnék
a puhán úszó felhőgomoly után,
pár esőkönny sajnálja szegény törpét.
Ilyenkor mintha Lőrinc vele sírna,
jönnek a hónaphoz hű Perseidák
éjünk fényezve, mint hullócsillagok.
Mintha a végtelen ki lenne nyílva,
benne Isten küldte üstökös-virág,
üzenetét nem látják, akik vakok.
Szóljon hozzá!