A múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött a nagy böszme fiú története.
Fehér bőrű volt, rengeteg szeplővel, nemcsak az arcán, hanem mindenütt. Az a fajta, aki a napon lángvörös lesz, nem barnul le.
A Sors iróniája, hogy a Kőbányai Sörgyárban dolgozott, ezért aztán a munkatársai és mindenki más azzal cukkolta, hogy biztos minőségi ellenőr. Ő kóstol meg minden terméket, így tett szert jelentős túlsúlyára. Ez persze csak részben volt igaz, mert bár szerette a sört, de csak mértékkel fogyasztotta. Egyszerűen ilyen volt az alkata, bármit tett, nem tudott lefogyni. 185 centis magassága mellett megvolt vagy 130 kiló. Egy jószívű, jámbor, barátságos óriás.
A történet kezdetén 25 éves volt. Saját bevallása szerint még soha nem hált lánnyal, pedig már nagyon szerette volna, hogy legyen barátnője. De a lányok többsége kinevette, gonoszkodtak vele. Még agyonnyomnál te nagy böszme! – mondta neki Kati, aki különben nem szaladt el, ha valaki felkérte őt a vállalati bulin, vagy meghívta egy italra. Így ragadt rá a böszme név.
A lányok kedvelték a fiút, de inkább csak havernak tekintették.
Szülei tréfás kedvükben lehettek, amikor ő megszületett és nevet választottak neki. Vezetékneve Komor volt, emellé kapott tőlük keresztnévnek egy Ottót. Két kislány után született végre egy fiuk, aki hagyományosan az apja és a nagyapja nevét kellett, hogy kapja. Fel sem merült más név.
Ha bemutatkozott: Komor Ottó vagyok, csak ránéztek örökké mosolygó szeplős ábrázatára és az emberek pukkadoztak a röhögéstől.
Ottó nem volt magányos, jó kis baráti társasággal járt horgászni, kirándulni, moziba, néha buliztak is. Csak egy lány hiányzott az életéből.
Dolgozott akkoriban a gyárban egy bérelszámoló lány, a Margit. Ottó titokban szerelmes volt belé, de ezt soha nem vallotta volna be neki, nem mert közeledni hozzá, mert félt a visszautasítástól. Margitka vékony, alacsony, jelentéktelen külsejű lány volt, éppen húszéves. Halk szavú teremtés, mint aki nem akarja, hogy észre vegyék őt a többiek. Mégis, a közösség valamiért kikezdte, kipécézte. Talán éppen ezért, mert nem volt benne a bulikban, nem járt szórakozni, azt terjesztették róla, hogy nagyképű, lenézi a munkatársait.
Közben pedig bárkivel lefekszik, ő a közös Margit! Senki sem tudta, hogy van-e valóságalapja ennek a dolognak, de ha egy pletyka lábra kap, jaj annak, akit kibeszélnek!
Persze ez a hír Ottóhoz is eljutott, de ő nem hitt nekik, mivel szerette a lányt. Mikor kiröhögték a munkatársai, hogy Margit másnak nem kéreti magát, csak ő nem kell neki, mérgében megfenyegette a srácokat, hogy megveri őket, ha a lányt gúnyolják.
Egy nőnapi bálban történt, hogy Margit hosszas rábeszélés után elment a műsorra meg a vacsorára, aztán nem indult haza a munkásszállóra szokás szerint, hanem ott maradt a bálban is.
Látszólag mindenki nagyon kedves volt vele, ő pedig mit sem tudott a tervükről. Pálinkával, sörrel kínálták, amit nem utasíthatott el, hiszen épp akkor próbálta bebizonyítani, hogy a közösséghez tartozik. Mivel nem szokott inni, hamar megártott neki, becsípett.
Felkérték táncolni a srácok, egymás után többen is, táncolt, jól érezte magát. Amikor rosszul lett, kiment az udvarra kiszellőztetni a fejét, reménykedett benne, hogy elmúlik a hányingere. Nem vette észre, hogy hárman követik, és körbe fogják, nem volt egérút számára. Senki nem segített neki: a három fiú megerőszakolta. Kiáltani sem tudott, mert befogták a száját.
Döbbenten tapasztalták, hogy a pletykák ellenére Margit szűz volt.
Végül ott hagyták a síró lányt, aki nagy nehezen felkelt, megigazította a ruháját, magához vette a táskáját és hazaindult. Senkinek nem merte elmondani, mi történt vele, úgy gondolta, nem hinnének neki.
Amikor elmaradt a menzesze, már tudta, hogy nagyon nagy baj van. Fogalma sem volt róla, ki lehet a szíve alatt növekvő magzat apja a három erőszaktevő közül? Azt tudta, hogy a szüleihez a tanyára nem mehet haza, a lányanya szégyent hoz a családra. Az apja talán még meg is verné!
Elvetetni nem akarta, teljesen tanácstalan volt.
Amikor a terhessége nyilvánvalóvá vált, kitették a szállóról, mehetett Isten hírével. Albérletre nem volt pénze, egy barátnője fogadta be őt átmenetileg.
Akkor találkozott Ottóval, amikor már azt fontolgatta, hogy a vonat elé ugrik.
A nagy böszme fiú megérezte, hogy eljött az ő ideje. Annak rendje-módja szerint megkérte a lány kezét, aki nem értette, miért, de igent mondott, mert a megmentőjét látta benne.
Ottó különben jó partinak számított: a nagymamájától örökölt egy kis házat a Kada utcában, ott lakott egyedül. Hozzá költözött a lány, oda vitték néhány hónap múltán haza a kórházból a kisbabát.
Margit mindent elmondott a nagy böszme fiúnak a gyermek fogantatásával kapcsolatban, Ottó alig tudta a dühét féken tartani, mindenáron ki akarta deríteni, kik tették ezt Margitkával. De a lány lebeszélte róla, neki akkor már fontosabb volt a békesség.
Csodálkoztak a munkatársak, amikor bejelentették, hogy összeházasodnak!
Margitkának már szépen domborodott a hasa a hosszú fehér ruhában, amikor megjelentek az anyakönyvvezető előtt, de ez őket nem zavarta.
Margit hálás volt a férjének, hogy az megmentette a szégyentől, Ottó pedig végre szerethette őt.
Amikor a kisfiú megszületett, természetes volt, hogy az ő nevét kapja, de már nem Ottó lett a keresztneve, hanem Márton. Nem akartak több Komor Ottót.
Békességben, szeretetben éltek, mint a népmesékben. Huszonhat évig voltak házasok. Saját, közös gyerekük nem született, de saját gyermekükként nevelték fel a kisfiút, akit soha nem avattak be származásának titkába. A titok rejtve maradt.
Idővel mindketten kiléptek a gyárból, Ottó régi vágya volt, hogy világot lásson, fiatalon kamionsofőr szeretett volna lenni. Megszerezte a szükséges jogosítványokat és pályát módosított.
Margit is továbbtanult, könyvelő lett. Jóval több lett a jövedelmük, már mertek tervezni, kinyílt előttük a világ, a lehetőségek.
Valami csendes boldogság jellemezte a házasságukat.
Egy ködös hajnalon a férfi útban Olaszország felé a kamionnal karambolozott, majd lecsúszott egy szakadékba. Mire a mentők és a tűzoltók kiérkeztek, Ottó már nem élt.
Amikor Margitot értesítették férje halálhíréről, az asszony megrendült. Még nem volt ötvenéves és megözvegyült. El sem tudta képzelni az életét az ő jámbor óriása nélkül. De ott volt neki Marci, a fiuk.
Már senki nem emlékezett a nagy böszme fiú és Margit történetére a környezetükből, amikor Margit egy hajnalon elmesélte nekem. Kaptam tőle egy képet hármukról, amit évekig őriztem, aztán valahogy a sok költözésem során elmaradt mellőlem.
2024 07 24
Szóljon hozzá!