Az általános hangvétel mellett – amely a világháborús hadi-, és a hazai politikai események tálalását meghatározta – nem esett szó „furcsa mód” arról, mit jelentett az ország életében a német megszállás gyakorlata. Az biztos, hogy amikor Hitler Adolf 55. születésnapi megemlékezéseiről esett szó, kitört a hivatalos „Hitler őrület.” Ez a lap április 25.-i számában folytatódott. Természetesen közölni kellett a Führer nyájas hangvételű köszönő-táviratát is, de április 24.-i keltezéssel tudósítottak a szomszéd vármegyéből arról, hogy „A miniszterelnök helyettes jelenlétében rendezték meg a Magyarországi Német Népcsoport Hitler ünnepét Bonyhádon.”
Ezt a tudósítást közölni kell mindazon nemzedékek okulására, akik nem éltük át ezeket az időket, nem is beszélve az utánunk következőkről. Mondanom sem kell, ezt is a mi Radnóti Miklósunk fogalmazta meg a legigazabban: „Oly korban éltem én e földön…”
„Hitler vezér és kancellár 55. születésnapja alkalmából a magyarországi német népcsoport Bonyhádon nagyszabású Hitler ünnepséget rendezett a bonyhádi sportpályán, amelyet német és magyar lobogókkal, és a Vezér arcképeivel diszitettek fel, amelyen megjelent a kormány részéről vitéz Rátz Jenő miniszter, a miniszterelnök helyettese, Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, és a Magyar-Német Társaság elnöke, Balla Pál miniszterelnökségi osztályfőnök, Madi Kovács Imre főispán, Szongott Edvin alispán, a népcsoport országgyűlési képviselői és a felsőház tagjai, dr. Basch Ferenc népcsoport vezető, dr. Goldschmidt György népcsoport vezető helyettes, valamint több kerületi vezető.
Német részről megjelent dr. Edmund Veesenmayer budapesti német követ, és a Nagy Német Birodalom magyarországi meghatalmazottja, Feine (sic!) titkos tanácsos, Triska (sic!) követségi tanácsos, Geschke SS-ezredes (sic!), Auinger (sic!), a biztonsági szolgálat vezetője, valamint a helyben állomásozó német katonaság, és a tábori csendőrség parancsnoka. Pécsről Krämer (sic!) kerületi csoportvezető. Az ünnepségen Basch Ferenc népcsoport vezető mondotta az ünnepi beszédet. Részletesen ismertette a német népcsoport céljait és feladatait, majd hangoztatta, hogy a német nép és szövetségesei nem csupán létükért harcolnak, hanem az élet értelméért is.
Hitler Adolf nélkül Európa már régen áldozatul esett volna az európai kultúra megsemmisítésére törő ázsiai hordáknak. A német birodalom sorsa Európa sorsa is. Éppen ezért az európai népek előtt már csak két választás áll, szabadság vagy szolgaság, élet vagy halál. Majd így folytatta: – A jelenlegi helyzetből csak egy férfi vezetheti győzelemre Európa népeit, és ez a férfi Hitler Adolf. A legnagyobb hódolat hangján emlékezett meg a Führer építőmunkájáról, amellyel széttörhetetlen egységbe kovácsolt egy 100 milliós népet, és megteremtett egy olyan hadsereget, amely minden ellenségtől megvédelmezi az európai szárazföldet.
A Führer azonban nem csupán a német nép jogaiért és a Birodalom fennmaradásáért küzd, hanem azért is, hogy megmentse Európát a közös ellenség részéről fenyegető pusztulástól. A népcsoport vezető ez után megemlékezett a magyar belpolitikában bekövetkezett fordulatról, és kijelentette, hogy az új kormány építő munkájában mindig számíthat a német népcsoport támogatására. Annak a reményének és bizodalmának adott kifejezést, hogy a kormány építő munkájában a magyarországi németség ügyét is magáévá teszi. A német népcsoport legfőbb kívánsága az, hogy akadálytalanul latba vesse összes erőit a győzelem érdekében. A népcsoport vezetőségének elsőrendű törekvése, hogy a magyarországi németség a Birodalom és a külföld németségével egyenlő mértékben vehesse ki részét a háborús erőfeszítésekből.
Éles szavakkal fordult azok ellen, akik nem akarnak részt venni a nagy küzdelemben, és a németség, valamint a magyar haza közös ellenségeinek bélyegezte azokat, akik kísérletet tesznek a háborús kötelességek teljesítésének megakadályozására. Hangoztatta, hogy a magyar nemzet a teljesítmények és az áldozatok elkövetkezendő időszakában mindig megértő szövetségest talál a hazai németségben.
Kijelentette, hogy a háború után élvezendő előnyök egyenes arányban fognak állani (sic!) a mai kötelességteljesítés mértékével. Ma a legelső kötelesség minden erőnket a háború szolgálatába állítani. A hadszintéren és itthon mindenki egyaránt katonának számít, mindenkinek kötelessége vakon engedelmeskedni, és hűséggel, legjobb tudása szerint harcolni. Basch Ferenc beszéde végén, a német népcsoport nevében fogadalmat tett a Führernek arra, hogy a magyarországi németség utolsó emberig teljesíteni fogja kötelességét, és még egyszer az Isten áldását kérte a Führerre. A népcsoport vezető nagy tetszéssel fogadott beszédét többször szakította félbe a jelenlévő népi németek lelkes tapsa. Dr. Goldschmidt György záró szavaival, és a német himnusz eljátszása után az ünnepség véget ért.”
S hogy ne legyen senkinek sem illúziója akkor is, és most is, alatta a következő című cikk szerepelt a keddi lapban: „Szerda estig befejezik Pécsett a zsidó üzletek leltározását.” Így szólt – ugyanúgy, mint a fönti, április 24.-i keltezéssel. „A város hatósága szombaton (22.-én) délután megkezdte a zsidó üzletek leltározását. Ez a munka azóta is megszakítás nélkül folyik, és mint halljuk, szerdán estére teljesen befejeződik. A zsidó üzlettulajdonosok közül még ma is többen jelentkeznek olyanok, akik bejelentési kötelezettségüknek eddig nem tettek eleget, így a Pécsett leltározott zsidó üzletek száma nem, mint tévesen közöltük, 360, hanem 230. A leltározó közegek mindenütt jelentős készleteket találnak, bár kiderült, hogy ezekben az üzletekben a lezárást megelőző napon igen olcsón, alig pár pengőért az eddig hiába keresett, békebeli minőségű árut is lehetett vásárolni.
Az ilyen engedékenységnek hamar híre szaladt, és így sokan jutottak olcsó pénzért jó áruhoz. Megtörtént azonban az is, hogy az egyik üzletben alig találtak valamit a leltározók, jóllehet a nyomozó közegeknek biztos tudomásuk volt arról, hogy ott legalább 200.000 pengő értékű áruraktárnak kellene lenni. Úgy ezt az ügyet, mint az esetleg felmerülő más ügyet is tüzetesen ki fogják vizsgálni. A miniszteri rendelet értelmében a zár alá vett üzletek romlandó áruit a hétfői nap folyamán szét kell osztani a keresztény kereskedők között. Ezt az intézkedést Pécsett a mai nap folyamán végrehajtották.”
S hogy vidékről is közöljenek ilyen jellegű híreket, példa erre ugyanezen az 5. oldalon közölt „Sellyei zsidó kereskedők lakásán rejtett árukat foglalt le a csendőrség” című írás. „A sellyei csendőrőrs három zsidó kereskedő lakásán végzett házkutatás során vagyont érő rejtett árut, pénzt és ékszert foglalt le. W. S. (teljes nevén írtak róla) 40 éves ottani rőfös és rövidáru kereskedő nagyobb mennyiségű régi holmit vont ki a forgalomból, s rejtett el lakásán, valamint az üzletben. A megtalált kész ruhák ujjaiban végáruk, béléseik alatt pedig szövetek lapultak. Pénzes szekrényét és ékszeres dobozait üresen találták ugyan, azonban a kassza alján lévő rongyok közül harisnyaszárba rejtett 50 darab ezüst ötpengős került elő. W. és családja ismeretlen helyen tartózkodik.
Ismeretlen helyre szökött (a teljes névvel szereplő) H. K. 60 éves sellyei rőfös, akinél pénz és ékszer már nem volt a megszokott helyeken, ellenben rengeteg rövidárut rejtegetett, amelyekből csak a zsidók és a bennfentes vevők kaphattak. (A szintén teljes névvel kiírt) L. J. szabó lakásán, az egyik szobájában felhalmozott fehérneműre, rengeteg arany és ezüst ékszerre és étkészletekre bukkantak. Találtak még 10 és 20 korona aranyakat, amelyeket bevallása szerint emléknek rejtegetett. A vagyont érő ékszereken kívül 33.000 pengőt is elrejtett L., aki ellen internálási eljárást hozott javaslatba a sellyei rendőrség.”
Néhány más tárgyú cikket is fel kell idéznem. Még 23.-án jelent meg az a rendelet-közlés, amelyben a HM a légvédelmi készültségben lévő lakóházak és házcsoportok légó parancsnokait csak úgy engedte eltávozni otthonukból hosszabb időre, hogyha ezt bejelentik, és a szomszédos házak parancsnokai gondoskodnak helyettesítéseikről. A gyűlölt emlékű Kolosváry-Borcsa Mihály újabb fővárosi és vidéki lapokat némított el a 25.-i híradás szerint.
Közben pedig megtudhatták az olvasók, hogy Pécsett a színi idény május 18.-ig tart, az Apolló, a Park és az Uránia Filmszínházakban pedig az első bolgár-magyar közös kiállítású, „Tengerparti randevú,” a francia (!) „A csata”, illetve az olasz „Könnyed fiatalság” című filmeket vetítették. Labdarúgásban minden pécsi csapat győzött vasárnap, „A Zsolnay Dombóvárról hozta el mindkét pontot…”
Feketén-fehéren láthattuk tehát, az akkori kormányzat erőszakszervezetei segítségével, a sárga csillaggal való megbélyegzés után, hogy forgatta ki vagyonukból nálunk is zsidó polgártársainkat. Képzeljük el azt az elkeseredést, amikor szemük előtt veszik el mindenüket, egész életük vagyonát a kérlelhetetlen „szervek.” Nem csoda, hogy egyesek közülük kétségbeesett kísérleteket tettek, de egyhamar megtapasztalhatták: a hatalom még kérlelhetetlenebb eszközökkel csapott le rájuk. Ráadásul a híradási eszközök még ellenük is hergelték a lakosságot.
S hogy sorsunkat előre nézzük, „vigyázó szemünk” a későbbi kommunista diktatúrára vessük, ne legyenek illúziói senkinek sem: J. V. Sztálin (Dzsugasvili) „generalisszimusz” nyomán a „vörös” Rákosi Mátyásék ugyanilyen kérlelhetetlen gyűlölettel csaptak le később az „osztályellenségre,” az „osztályidegenekre,” nem számított, ki a keresztény és ki a zsidó…
A „Dunántúl” újságcikkei az Arcanum Digitális Tudománytárban találhatók.
Szóljon hozzá!